5. fejezet -

Halihóó:D Meghoztam az 5. fejezetet. Nem fűznék hozzá semmit, csak azt komizzatokXD Ez most szerintem nem olyan hű, de szuper jó, ez inkább egy átlagos kis fejezet lett. Tudom, hogy azt mondtam extra hosszú fejezet lesz, de ma annyi felé állt a fejem a holnapi utazástól, hogy örülök, hogy ezt összebírtam hozni. Bocsi a helyesírási hibákért  és mindenért.Tényleg nagyon kevés időm volt most, de ez után a rész után kezdődnek majd, az izgalmas részek:P Most mennem kell mert már késő van, de jó olvasást mindenkinek és ne nehezteljetek rám nagyon, mert nem lett hosszú. Köszi:)
Puszii: Lana


Egy puha ágyban tértem magamhoz. Homályosan láttam még és gyenge is voltam. Amikor látásom kitisztult kicsit körbenéztem. A szoba, ahol voltam, telis - tele volt ággyal és könyvekkel. Biztos ez a gyengélkedő.- gondoltam magamban.Oda kintről hangok szűrődtek be, de mivel nem hallottam olyan jól jobban hegyeztem a fülem.

- Hogy tehetted ezt?! Eszednél vagy?! Ráadásul első nap mindenki előtt?! És miért pont ő?!- kérdezte ingerülten egy ismerős hang.

- Mi van, csak nem tetszik a csaj??- kérdezte egy másik férfi hang incselkedve.

- Danyboy becsajozott.- mondta egy hang amit ezer közül is felismernék.

- Ne térjünk el a tárgytól.- mondta határozottan Dan. - Kiszívtad az erejét te barom.- amikor ezt meghallottam ijedten kaptam a számhoz. Akkor ezért érzem magam ilyen gyengének.De miért, és hogyan?!- kérdeztem remegő testtel. Kipréseltem egy Dant a fogaim között. Tudtam, hogy meghallja a vámpír génjei miatt. Már ott is volt mellettem és aggódó pillantással végig mért.

- Jól vagy?- kérdezte sajnálkozó tekintettel.Bólintottam. Ugyanolyan gyorsasággal beviharzott az a lány és egy ismeretlen fiú. Kérdő tekintettel néztem Danre aki rögtön felvilágosított. Lassan felültem az ágyon és úgy figyeltem Dan szavait.

- Emily, ő itt Courtney Black..- még ki se mondta, hogy mije, de én már egyből tudtam. Korai házasság, nem gáz.- .. a nővérem.- fejezte be. Ú basszus. Ő a nővére?! Na ezt enyhén szólva félreértettem. Még jó, hogy nem hallotta senki amit gondolok.- Courtney, ő itt Emily Sanders.- mutatott be minket egymásnak.Furcsa, csak most vettem észre, hogy Courtney gondolatában se tudok annyira olvasni, de az tuti, hogy többször, mint Danében.Courtney nagyon kedves lánynak tűnt, mostmárXD

- Szia, szólíts nyugodtan Corynak vagy ahogy akarsz.- mondta miközben megölelt.

- Szia. Te pedig Emnek.- ajánlottam fel én is.A tekintetem az idegen fiúra szegeződött. Az ő gondolatában tudtam a legjobban olvasni.

- Emily, ő pedig itt  Michael Hemsworth. Az a barom akit most legszívesebben földbe döngölnék.- mondta és haragosan pillantott Michaelre.

- Szia.- köszöntem neki kedvesen, bár elég furcsa fazon volt.Közelebb lépett és sajnálkozó arccal megszólalt.

- Annyira sajnálom!!! Nem volt szándékos, vagyis igen, de csak azért, mert olyan erőtlen voltam és éhes.- hadarta Mike amiből én egy szót sem értettem.

- Mi van??? De hát ez Em is a te hibád volt.... vagy igen???- néztem ijedt szemekkel Danre.

- De, az övé volt. Tudod Em, Michael egy vámpír , és neki az a képessége, hogy egy csókkal vagy igazából egy érintéssel kiszívja másból az életet. De ha megcsókol valakit akkor egy időre az illető képességének egy darabját is magáénak tudhatja.- mondta Dan lehajtott fejjel.

- Óó...-csak ennyit bírtam kinyögni. Nem nagyon tudtam felfogni ezt az egészet.

- Olyan hülye voltam!!!! Annyira sajnálom!!!Ígérem többet nem fogom ezt csinálni- vagy igen?-csak nem haragudj rám!!!- könyörgött Mike.

- Semmi baj. Meg bocsájtok. Csak kérlek tényleg ne csináld ezt többet, mert borzalmas volt.- ismertem be. De igazából tartok egy kicsit Miketól.Mi lesz ha legközelebb nem lesz ott Dan, hogy leállítsa. Mindenki elkezdett nevetni  és én is csatlakoztam hozzájuk.Nem tudom mi vezérelt, de hirtelen kibukott belőlem.

- Courtney, te is vámpír vagy??- kérdeztem és már alig vártam a választ.Mindenki tátott szájjal nézett rám, kivéve Dan.

- Te.. ezt honnan tudod?!- kérdezte meglepetten. Talált süllyedt.

- Hát.. ez egy biztos tipp volt. Mivel Dan félig vagy meddig vámpírXD nem nagyon hallom a gondolatait.Michael is vámpír és neki egész jól hallom a gondolatait. Nálad pedig ugyan az van,mint Dannél. Ezért gondoltam azt, hogy te is vámpír vagy valamennyire.- adtam meg a választ.

- Bírom a kis csajt.- szólalt meg Mike mosolyogva.

- Ügyes vagy Em. Igen én is vámpír vagyok. Félig vámpír, és félig ember.- mondta mosolyogva.- Én szerencsére nem örököltem farkas géneket apától. Max csak a szépséget. -mondta és hátradobta a haját.

- A képessége pedig a tárgy mozgatás.- mondta Dan.

-Wow. Az tök jó lehet.- mondtam.

- Aha.

- Na most, hogy így összegyűltünk, szerintem menni kéne.- szólalt meg Mike és már itt sem volt. Cory is gyorsan elillant. Már csak ketten maradtunk Dannel. Lesegített az ágyról, mivel még elég gyenge voltam megfogta a derekamat és úgy tartott nehogy elesek.

- Elég horrorisztikus kezdet.-mondtam.

- Ne nevezd annak. Fogd fel úgy, hogy megcsókolt egy vámpír.- mondta és elindultunk mi is.

- Neked könnyű ezt mondani. Nem a te életerődet szívták ki a képességeddel együtt.- vágtam hozzá. De ezen csak mosolygott.

- Hidd el, nem lesz több ilyen. Megvédlek mindentől.Ha kell egy percre se hagylak egyedül.- mondta kedvenc féloldalas mosolyommal.

- Benne vagyok.- mondtam boldogan és beleharaptam a számba.