4. fejezet - Az első sulis nap

Sziasztok:D Már itt is van a következő fejezet. Ez az egyik kedvenc része, ezért mindenkinek nagy szeretettel ajánlom:P Nagyon sajnálom ha hiba van benne, de 5 órát aludtam összesen és totál hulla vagyok, de a ti kedvetekért feltettem, hogy legyen min izgulnotok. A hibákat, majd holnap kijavítom.
Mivel Noéminek(AnnaLynne) ígértem egy részt szülinapja alkalmából, én ezt ajánlom neki és remélem, hogy örül, hogy ezt a kapta:D
Mindenkinek jó olvasást kívánok és a komikat most se feledjétek:D
Puszi: Lana


1 hét múlva

Épp egy helyes kocka hasú fiú közeledett felém, amikor az ismerős pittyegés zökkentett ki fantasztikus álmomból. Lenyomtam az ébresztőmet és lassan kinyitottam a szemem.A fény erősen villant meg tükrömön, ami vakító fényt lövellt pupilláimra. Még jó párat pislogtam, mire megszoktam a fényt. Kikászálódtam a hatalmas francia ágyamból. Belenéztem a nagy tükörbe, ami annyit jelentett, hogy az egyik falam csak tükör volt.Megijedtem a látványtól, mert kócos voltam, az arcom piros, szemeim alatt karikák.  Gyorsan berohantam a fürdőbe és beálltam a zuhany alá. A jéghideg vízben pár pillanat alatt felébredtem. Kiszálltam és magamra kaptam egy törölközőt. Az oldalamon megcsomóztam, nemhogy leessen rólam. Fogat mostam, kivasaltam a hajam és magamra dobtam egy laza sminket. Azért valahogy mégis csak nézzek ki első napon. Visszasétáltam a szobámba és kinyitottam a gardróbomat.( Már első nap, mikor ide érkeztem mindenemet kipakoltam. )
Valami tisztes göncöt kerestem, mikor hirtelen kivágódott az ajtó és Dan lépett be rajta.De inkább lefagyott, minthogy ment is volna bárhova. Tetőtől talpig elvörösödtem, de ezzel nem csak én voltam így. Dan szemei végig mértek aztán ijedt fejjel megszólalt.

- Bocsánat. Annyira sajnálom.- mentegetőzött, de ez most nem sokat használt nálam.

- Tanulj meg kopogni!!!!- üvöltöttem rá és felkaptam a földről a párnámat- amit az éjjel dobhattam le- és egy határozott mozdulattal hozzávágtam, amitől megkapta a kezdő lökést és kiesett az ajtón. Azonnal bevágtam a hatalmas fehér ajtómat és közben Dant hallgattam.

- Csak tanácsot akartam adni az első napra és sok sikert kívánni.- mondta sajnálkozó hangon.- Én...annyira sajnálom.- nem válaszoltam. Nekidőltem háttal az ajtónak és lecsúsztam a földre. Még mindig tűz vörös volt  az arcom. Dan látott egy szál törölközőben. Úr isten!!! Dan látott egy szál törölközőben!!! Sikítoztak a gondolataim. Elkapott a vágy, hogy halljam mit gondol Dan. Igaz, hogy megígértem, hogy nem hallgatózok, hogy ha újra hallom a gondolatait, de nem bírtam ki és a szükség is azt kívánta. Kérlek, csak most az egyszer. Muszáj hallanom mit gondol. Kérlek Csak egy szót, csak egyetlen szót. Kérlek.- könyörögtem magamban.

"- Úr isten mit hittem én barom, hogy csak így berontok?!... de ... Emily .. olyan gyönyörű és olyan fantasztikus alakja van. Ajj Dan verd már ki a fejedből, nem szabad erre gondolnod, még a végén meghallja."- gondolta. Na jó, ez nem egy szó volt tudom,de akkor is.. gyönyörűnek tart.Ettől a gondolattól máris jobb kedvem és egy levakarhatatlan mosoly húzódott végig az ajkaimon. Em, ez lesz az első napod. Szedd már össze magad és térj észhez!!!!- kiabáltam le magam, de csak gondolatban.Nem tudtam már Danre haragudni, ezért felálltam, és kinyitottam az ajtót, hogy bocsánatot kérjek tőle,azért, mert kiabáltam vele, és, mert hozzá vágtam a párnát.Úgy tűnik Dan is az ajtónál ült, mert amikor kinyitottam Dan a két lábam közé esett.

- Daaaaaaaaaaaaaaaaan!!!!- sikoltottam fel és egyből elugrottam.- Ilyen perverz állatot rég láttam már. Tűnés a szobámból!!!!- mondtam határozott hangon. Ilyen nincs ez is csak velem történhet.

- De....de én csak .....- szegény megszólalni se tudott.

- TŰNÉS!!!!- Dan már el is iszkolt. Hallottam amint nagy trappolással fut le a lépcsőn és bevágja maga után az ajtót. Megint teljesen vörös voltam. Komolyan, ez is csak én lehetek akivel ennyi minden történik már reggel. Ráadásul első nap. Tudom, hogy egyik sem direkt volt, de akkor is. Valami furcsa hangot hallottam meg kintről ezért óvatosan kinéztem.  Dan járkált föl- alá és közben megállás nélkül magát ostorozta.

- Hogy lehettem ilyen barom. Most Emily perverz állatnak tart. Még is, hogy jutott eszembe leülni az ajtaja elé. ÁÁÁÁÁ. Ilyen nincs. Te balfácán. Hülye, hülye, hülye. - teljesen magánkívül átkozódott. Akaratlanul is, de elmosolyodtam. Láttam rajta, hogy nagyon bántja a dolog és hát... olyan édes mikor  magát ostorozza. Visszamentem a gardróbomhoz és kihalásztam pár cuccot. Egy kék cső farmerre esett a választásom, egy hozzáillő zöld toppal. Egy zöld fehérnemű szettet vettem még  ki a szekrényemből és egy fekete magassarkút. Gyorsan felkaptam magamra, majd megragadtam az asztal mellett heverő táskámat és a vállamra vettem. Lementem a konyhába és elvettem egy almát az asztalról, majd a táskámba süllyesztettem. Nagyi a konyhában sürgölődött.

- Jó reggelt!- köszöntem drága mamámnak és egy puszit nyomta arcára.

- Jó reggelt kincsem! Sok sikert az első napodhoz.- mondta és ő is nyomott egy puszit az arcomra.

- Köszi.-mondtam. Dan félve lépett be az ajtón. Odasétáltam hozzá szép nyugodtan és a szemébe néztem.

- Figyelj..-kezdett bele bűnbánó arccal.

- Felejtsük el.-legyintettem rá mosolyogva.

- Köszi.- mondta hálásan és végig mért. Megint elpirultam.- Nagyon csinos vagy!- jegyezte meg.

- Köszönöm.- mosolyogtam és az ajkamba haraptam. Megint megigéztek ellenállhatatlan szemei.

- De..... szerintem nem magassarkúban kéne az erdőben mászkálni.Inkább húzz egy tornacipőt vagy egy balerina cipőt. Abban is ugyanolyan szép leszel.- mondta és elmosolyodott.


- Ha te mondod.- megrántottam a vállam és felmentem átvenni a cipőmet.Ledobtam a magassarkúmat és elővettem egy fekete tornacipőt. Ekkor megláttam a kedvenc rövidnadrágomat és azt gondoltam. Miért is ne? Hisz meleg van. Gyorsan átöltöztem és lesiettem, mert Dan szólt, hogy ha így haladok el fogunk késni.

- Átöltöztél?- kérdezte mosolyogva. Nem , nem öltöztem át. Komolyan, néha nem lehet megérteni a fiúkat.Minek kell olyat is megkérdezni ami nyilván való.

- Aha. Minél kényelmesebb annál jobb.-mondtam mosolyogva és felkaptam a táskám.- Szia nagyi.- elköszöntünk és elindultunk ki.

- Hol van a suli?!- kérdeztem Danhez fordulva.

- Az erdő közepén.- mondta mosolyogva.

- Már meg sem lepődök ezen.- mondtam.


"Kapaszkodj"-szólt rám.

- Jól van, jól van csak menjünk már.-morgolódtam kicsit.

- "Te akartad."-mondta incselkedve.Nekirugaszkodott és elindult.Már kezdem megszokni a farkas lovaglást. Szerencsére a hányingerem elmúlt és nem is szédülök mikor leszállok. 3perc alatt oda is értünk a sulihoz. Dan mondott pár dolgot a suliról útközben. Amikor megérkeztünk és leszálltam Dan hátáról, minden szem rám szegeződött. Pont, mint régen. Ekkor valaki mellém állt. Felnéztem és Láttam, hogy Dan az. Megkönnyebbültem, hogy legalább egy embert ismerek.Egy hálás pillantást küldtem felé, majd megint visszatért a szorongásom. Olyan ideges vagyok. Megint rám tört az a több ezer kérdés ami már az elejétől fogva foglalkoztatott. Dan megfogta a kezem és rám mosolygott. Ezzel jelezte, hogy ideje elindulni.Miközben mentünk az óriási kapu felé rengetegen köszöntek Dannek.

- Látom elég közismert vagy!- mondtam neki.

- Ismerek pár embert.- válaszolta huncut mosolyával.

- Megjött Danyboy.- üvöltötte egy arany hajú, barna szemű gyönyörű lány. Gondolhattam volna, hogy van barátnője. A lány elindult felénk, Dan erre elengedte a kezem és odafutott hozzá. Felemelte a magasba és körbe forgatta, majd végül letette.Olyan boldogok voltak.Nem hiszem el, hogy csakígy játszadozott velem.És miért nem említette, hogy van barátnője?! Ja, hát már tudom. Nem tudnám vele felvenni a versenyt.Legszívesebben elbújtam volna szégyenemben.Olyan szerencsétlen vagyok.

- Hiányoztál picilány - búgta a lány fülébe amikor megölelték egymást. Hánynom kell.

- Te is nekem.- válaszolta. Olyan erős gyűlölet és féltékenység lett úrrá rajtam. Dan "távolléte" lyukat szúrt a bennem. Ott beszélgettek vidáman, engem meg itt majd megöl a magány. Egyszer csak egy fiú állt elém. Még azt se tudtam nézni kicsoda vagy micsoda, mert azonnal lecsapott az ajkaimra. A világ kezdett forogni velem és minden kezdett elsötétülni. A testem kezdte felmondani a szolgálatot, egyedül csak egy hangot hallottam meg.Danét.

- Michael NEEEEE!!!!- ordította. És akkor azok a puha ajkak elhagyták a számat és minden elsötétült.