Halihóó:D Meghoztam az 5. fejezetet. Nem fűznék hozzá semmit, csak azt komizzatokXD Ez most szerintem nem olyan hű, de szuper jó, ez inkább egy átlagos kis fejezet lett. Tudom, hogy azt mondtam extra hosszú fejezet lesz, de ma annyi felé állt a fejem a holnapi utazástól, hogy örülök, hogy ezt összebírtam hozni. Bocsi a helyesírási hibákért és mindenért.Tényleg nagyon kevés időm volt most, de ez után a rész után kezdődnek majd, az izgalmas részek:P Most mennem kell mert már késő van, de jó olvasást mindenkinek és ne nehezteljetek rám nagyon, mert nem lett hosszú. Köszi:)
Puszii: Lana
Egy puha ágyban tértem magamhoz. Homályosan láttam még és gyenge is voltam. Amikor látásom kitisztult kicsit körbenéztem. A szoba, ahol voltam, telis - tele volt ággyal és könyvekkel. Biztos ez a gyengélkedő.- gondoltam magamban.Oda kintről hangok szűrődtek be, de mivel nem hallottam olyan jól jobban hegyeztem a fülem.
- Hogy tehetted ezt?! Eszednél vagy?! Ráadásul első nap mindenki előtt?! És miért pont ő?!- kérdezte ingerülten egy ismerős hang.
- Mi van, csak nem tetszik a csaj??- kérdezte egy másik férfi hang incselkedve.
- Danyboy becsajozott.- mondta egy hang amit ezer közül is felismernék.
- Ne térjünk el a tárgytól.- mondta határozottan Dan. - Kiszívtad az erejét te barom.- amikor ezt meghallottam ijedten kaptam a számhoz. Akkor ezért érzem magam ilyen gyengének.De miért, és hogyan?!- kérdeztem remegő testtel. Kipréseltem egy Dant a fogaim között. Tudtam, hogy meghallja a vámpír génjei miatt. Már ott is volt mellettem és aggódó pillantással végig mért.
- Jól vagy?- kérdezte sajnálkozó tekintettel.Bólintottam. Ugyanolyan gyorsasággal beviharzott az a lány és egy ismeretlen fiú. Kérdő tekintettel néztem Danre aki rögtön felvilágosított. Lassan felültem az ágyon és úgy figyeltem Dan szavait.
- Emily, ő itt Courtney Black..- még ki se mondta, hogy mije, de én már egyből tudtam. Korai házasság, nem gáz.- .. a nővérem.- fejezte be. Ú basszus. Ő a nővére?! Na ezt enyhén szólva félreértettem. Még jó, hogy nem hallotta senki amit gondolok.- Courtney, ő itt Emily Sanders.- mutatott be minket egymásnak.Furcsa, csak most vettem észre, hogy Courtney gondolatában se tudok annyira olvasni, de az tuti, hogy többször, mint Danében.Courtney nagyon kedves lánynak tűnt, mostmárXD
- Szia, szólíts nyugodtan Corynak vagy ahogy akarsz.- mondta miközben megölelt.
- Szia. Te pedig Emnek.- ajánlottam fel én is.A tekintetem az idegen fiúra szegeződött. Az ő gondolatában tudtam a legjobban olvasni.
- Emily, ő pedig itt Michael Hemsworth. Az a barom akit most legszívesebben földbe döngölnék.- mondta és haragosan pillantott Michaelre.
- Szia.- köszöntem neki kedvesen, bár elég furcsa fazon volt.Közelebb lépett és sajnálkozó arccal megszólalt.
- Annyira sajnálom!!! Nem volt szándékos, vagyis igen, de csak azért, mert olyan erőtlen voltam és éhes.- hadarta Mike amiből én egy szót sem értettem.
- Mi van??? De hát ez Em is a te hibád volt.... vagy igen???- néztem ijedt szemekkel Danre.
- De, az övé volt. Tudod Em, Michael egy vámpír , és neki az a képessége, hogy egy csókkal vagy igazából egy érintéssel kiszívja másból az életet. De ha megcsókol valakit akkor egy időre az illető képességének egy darabját is magáénak tudhatja.- mondta Dan lehajtott fejjel.
- Óó...-csak ennyit bírtam kinyögni. Nem nagyon tudtam felfogni ezt az egészet.
- Olyan hülye voltam!!!! Annyira sajnálom!!!Ígérem többet nem fogom ezt csinálni- vagy igen?-csak nem haragudj rám!!!- könyörgött Mike.
- Semmi baj. Meg bocsájtok. Csak kérlek tényleg ne csináld ezt többet, mert borzalmas volt.- ismertem be. De igazából tartok egy kicsit Miketól.Mi lesz ha legközelebb nem lesz ott Dan, hogy leállítsa. Mindenki elkezdett nevetni és én is csatlakoztam hozzájuk.Nem tudom mi vezérelt, de hirtelen kibukott belőlem.
- Courtney, te is vámpír vagy??- kérdeztem és már alig vártam a választ.Mindenki tátott szájjal nézett rám, kivéve Dan.
- Te.. ezt honnan tudod?!- kérdezte meglepetten. Talált süllyedt.
- Hát.. ez egy biztos tipp volt. Mivel Dan félig vagy meddig vámpírXD nem nagyon hallom a gondolatait.Michael is vámpír és neki egész jól hallom a gondolatait. Nálad pedig ugyan az van,mint Dannél. Ezért gondoltam azt, hogy te is vámpír vagy valamennyire.- adtam meg a választ.
- Bírom a kis csajt.- szólalt meg Mike mosolyogva.
- Ügyes vagy Em. Igen én is vámpír vagyok. Félig vámpír, és félig ember.- mondta mosolyogva.- Én szerencsére nem örököltem farkas géneket apától. Max csak a szépséget. -mondta és hátradobta a haját.
- A képessége pedig a tárgy mozgatás.- mondta Dan.
-Wow. Az tök jó lehet.- mondtam.
- Aha.
- Na most, hogy így összegyűltünk, szerintem menni kéne.- szólalt meg Mike és már itt sem volt. Cory is gyorsan elillant. Már csak ketten maradtunk Dannel. Lesegített az ágyról, mivel még elég gyenge voltam megfogta a derekamat és úgy tartott nehogy elesek.
- Elég horrorisztikus kezdet.-mondtam.
- Ne nevezd annak. Fogd fel úgy, hogy megcsókolt egy vámpír.- mondta és elindultunk mi is.
- Neked könnyű ezt mondani. Nem a te életerődet szívták ki a képességeddel együtt.- vágtam hozzá. De ezen csak mosolygott.
- Hidd el, nem lesz több ilyen. Megvédlek mindentől.Ha kell egy percre se hagylak egyedül.- mondta kedvenc féloldalas mosolyommal.
- Benne vagyok.- mondtam boldogan és beleharaptam a számba.
2010. augusztus 24., kedd
2010. augusztus 23., hétfő
Közlemény
Sziasztok:D
Sajnálom, hogy ennyit kések ezzel a fejivel csak volt egy kis problémám és nem tudtam írni sajna,de holnap vagyis ma hozom a kövi részt:D
És mivel ennyit késtem extra hosszúra írom meg csak nektek:)
Viszont van egy rossz hírem. Kinek jó, kinek rossz.
Sajnos szerdától szombatig gólya táborban vagyok így nem tudok hozni új fejit. De ha szombaton hazaérek és nem vagyok hulla akkor még este hozok frisst, de ha kipurcantamXD akkor sajna csak másnap tudok hozni.
Remélem nem haragudtok nagyon rám. Tudom mondtam, hogy a másik blogra is írok, de oda annyira nem volt kedvem és időm se. De mivel most jó kedvem van oda is megpróbálok majd feltenni egyet a tábor előtt és nem fogom tábor utána ennyire elhanyagolni. Azt nem tudom garantálni,hogy oda mindenképpen teszek, mivel csak ma tudtam meg, hogy mégis mehetek gt-be -amitől én teljesen bepörögtenXD-rengeteg dolgom van még addig és nem tudom biztosítani, hogy olyan sokat tudok gép előtt lenni.
Na szóval ma valamikor jön a friss Emily életéről és talán Lana mindennapjairól is.
Köszönöm a megértéseteket és, hogy olvassátok a blogomat.:)))
Milliópusziiii
Lana
Sajnálom, hogy ennyit kések ezzel a fejivel csak volt egy kis problémám és nem tudtam írni sajna,de holnap vagyis ma hozom a kövi részt:D
És mivel ennyit késtem extra hosszúra írom meg csak nektek:)
Viszont van egy rossz hírem. Kinek jó, kinek rossz.
Sajnos szerdától szombatig gólya táborban vagyok így nem tudok hozni új fejit. De ha szombaton hazaérek és nem vagyok hulla akkor még este hozok frisst, de ha kipurcantamXD akkor sajna csak másnap tudok hozni.
Remélem nem haragudtok nagyon rám. Tudom mondtam, hogy a másik blogra is írok, de oda annyira nem volt kedvem és időm se. De mivel most jó kedvem van oda is megpróbálok majd feltenni egyet a tábor előtt és nem fogom tábor utána ennyire elhanyagolni. Azt nem tudom garantálni,hogy oda mindenképpen teszek, mivel csak ma tudtam meg, hogy mégis mehetek gt-be -amitől én teljesen bepörögtenXD-rengeteg dolgom van még addig és nem tudom biztosítani, hogy olyan sokat tudok gép előtt lenni.
Na szóval ma valamikor jön a friss Emily életéről és talán Lana mindennapjairól is.
Köszönöm a megértéseteket és, hogy olvassátok a blogomat.:)))
Milliópusziiii
Lana
2010. augusztus 18., szerda
4. fejezet - Az első sulis nap
Sziasztok:D Már itt is van a következő fejezet. Ez az egyik kedvenc része, ezért mindenkinek nagy szeretettel ajánlom:P Nagyon sajnálom ha hiba van benne, de 5 órát aludtam összesen és totál hulla vagyok, de a ti kedvetekért feltettem, hogy legyen min izgulnotok. A hibákat, majd holnap kijavítom.
Mivel Noéminek(AnnaLynne) ígértem egy részt szülinapja alkalmából, én ezt ajánlom neki és remélem, hogy örül, hogy ezt a kapta:D
Mindenkinek jó olvasást kívánok és a komikat most se feledjétek:D
Puszi: Lana
1 hét múlva
Épp egy helyes kocka hasú fiú közeledett felém, amikor az ismerős pittyegés zökkentett ki fantasztikus álmomból. Lenyomtam az ébresztőmet és lassan kinyitottam a szemem.A fény erősen villant meg tükrömön, ami vakító fényt lövellt pupilláimra. Még jó párat pislogtam, mire megszoktam a fényt. Kikászálódtam a hatalmas francia ágyamból. Belenéztem a nagy tükörbe, ami annyit jelentett, hogy az egyik falam csak tükör volt.Megijedtem a látványtól, mert kócos voltam, az arcom piros, szemeim alatt karikák. Gyorsan berohantam a fürdőbe és beálltam a zuhany alá. A jéghideg vízben pár pillanat alatt felébredtem. Kiszálltam és magamra kaptam egy törölközőt. Az oldalamon megcsomóztam, nemhogy leessen rólam. Fogat mostam, kivasaltam a hajam és magamra dobtam egy laza sminket. Azért valahogy mégis csak nézzek ki első napon. Visszasétáltam a szobámba és kinyitottam a gardróbomat.( Már első nap, mikor ide érkeztem mindenemet kipakoltam. )
Valami tisztes göncöt kerestem, mikor hirtelen kivágódott az ajtó és Dan lépett be rajta.De inkább lefagyott, minthogy ment is volna bárhova. Tetőtől talpig elvörösödtem, de ezzel nem csak én voltam így. Dan szemei végig mértek aztán ijedt fejjel megszólalt.
- Bocsánat. Annyira sajnálom.- mentegetőzött, de ez most nem sokat használt nálam.
- Tanulj meg kopogni!!!!- üvöltöttem rá és felkaptam a földről a párnámat- amit az éjjel dobhattam le- és egy határozott mozdulattal hozzávágtam, amitől megkapta a kezdő lökést és kiesett az ajtón. Azonnal bevágtam a hatalmas fehér ajtómat és közben Dant hallgattam.
- Csak tanácsot akartam adni az első napra és sok sikert kívánni.- mondta sajnálkozó hangon.- Én...annyira sajnálom.- nem válaszoltam. Nekidőltem háttal az ajtónak és lecsúsztam a földre. Még mindig tűz vörös volt az arcom. Dan látott egy szál törölközőben. Úr isten!!! Dan látott egy szál törölközőben!!! Sikítoztak a gondolataim. Elkapott a vágy, hogy halljam mit gondol Dan. Igaz, hogy megígértem, hogy nem hallgatózok, hogy ha újra hallom a gondolatait, de nem bírtam ki és a szükség is azt kívánta. Kérlek, csak most az egyszer. Muszáj hallanom mit gondol. Kérlek Csak egy szót, csak egyetlen szót. Kérlek.- könyörögtem magamban.
"- Úr isten mit hittem én barom, hogy csak így berontok?!... de ... Emily .. olyan gyönyörű és olyan fantasztikus alakja van. Ajj Dan verd már ki a fejedből, nem szabad erre gondolnod, még a végén meghallja."- gondolta. Na jó, ez nem egy szó volt tudom,de akkor is.. gyönyörűnek tart.Ettől a gondolattól máris jobb kedvem és egy levakarhatatlan mosoly húzódott végig az ajkaimon. Em, ez lesz az első napod. Szedd már össze magad és térj észhez!!!!- kiabáltam le magam, de csak gondolatban.Nem tudtam már Danre haragudni, ezért felálltam, és kinyitottam az ajtót, hogy bocsánatot kérjek tőle,azért, mert kiabáltam vele, és, mert hozzá vágtam a párnát.Úgy tűnik Dan is az ajtónál ült, mert amikor kinyitottam Dan a két lábam közé esett.
- Daaaaaaaaaaaaaaaaan!!!!- sikoltottam fel és egyből elugrottam.- Ilyen perverz állatot rég láttam már. Tűnés a szobámból!!!!- mondtam határozott hangon. Ilyen nincs ez is csak velem történhet.
- De....de én csak .....- szegény megszólalni se tudott.
- TŰNÉS!!!!- Dan már el is iszkolt. Hallottam amint nagy trappolással fut le a lépcsőn és bevágja maga után az ajtót. Megint teljesen vörös voltam. Komolyan, ez is csak én lehetek akivel ennyi minden történik már reggel. Ráadásul első nap. Tudom, hogy egyik sem direkt volt, de akkor is. Valami furcsa hangot hallottam meg kintről ezért óvatosan kinéztem. Dan járkált föl- alá és közben megállás nélkül magát ostorozta.
- Hogy lehettem ilyen barom. Most Emily perverz állatnak tart. Még is, hogy jutott eszembe leülni az ajtaja elé. ÁÁÁÁÁ. Ilyen nincs. Te balfácán. Hülye, hülye, hülye. - teljesen magánkívül átkozódott. Akaratlanul is, de elmosolyodtam. Láttam rajta, hogy nagyon bántja a dolog és hát... olyan édes mikor magát ostorozza. Visszamentem a gardróbomhoz és kihalásztam pár cuccot. Egy kék cső farmerre esett a választásom, egy hozzáillő zöld toppal. Egy zöld fehérnemű szettet vettem még ki a szekrényemből és egy fekete magassarkút. Gyorsan felkaptam magamra, majd megragadtam az asztal mellett heverő táskámat és a vállamra vettem. Lementem a konyhába és elvettem egy almát az asztalról, majd a táskámba süllyesztettem. Nagyi a konyhában sürgölődött.
- Jó reggelt!- köszöntem drága mamámnak és egy puszit nyomta arcára.
- Jó reggelt kincsem! Sok sikert az első napodhoz.- mondta és ő is nyomott egy puszit az arcomra.
- Köszi.-mondtam. Dan félve lépett be az ajtón. Odasétáltam hozzá szép nyugodtan és a szemébe néztem.
- Figyelj..-kezdett bele bűnbánó arccal.
- Felejtsük el.-legyintettem rá mosolyogva.
- Köszi.- mondta hálásan és végig mért. Megint elpirultam.- Nagyon csinos vagy!- jegyezte meg.
- Köszönöm.- mosolyogtam és az ajkamba haraptam. Megint megigéztek ellenállhatatlan szemei.
- De..... szerintem nem magassarkúban kéne az erdőben mászkálni.Inkább húzz egy tornacipőt vagy egy balerina cipőt. Abban is ugyanolyan szép leszel.- mondta és elmosolyodott.
- Ha te mondod.- megrántottam a vállam és felmentem átvenni a cipőmet.Ledobtam a magassarkúmat és elővettem egy fekete tornacipőt. Ekkor megláttam a kedvenc rövidnadrágomat és azt gondoltam. Miért is ne? Hisz meleg van. Gyorsan átöltöztem és lesiettem, mert Dan szólt, hogy ha így haladok el fogunk késni.
- Átöltöztél?- kérdezte mosolyogva. Nem , nem öltöztem át. Komolyan, néha nem lehet megérteni a fiúkat.Minek kell olyat is megkérdezni ami nyilván való.
- Aha. Minél kényelmesebb annál jobb.-mondtam mosolyogva és felkaptam a táskám.- Szia nagyi.- elköszöntünk és elindultunk ki.
- Hol van a suli?!- kérdeztem Danhez fordulva.
- Az erdő közepén.- mondta mosolyogva.
- Már meg sem lepődök ezen.- mondtam.
"Kapaszkodj"-szólt rám.
- Jól van, jól van csak menjünk már.-morgolódtam kicsit.
- "Te akartad."-mondta incselkedve.Nekirugaszkodott és elindult.Már kezdem megszokni a farkas lovaglást. Szerencsére a hányingerem elmúlt és nem is szédülök mikor leszállok. 3perc alatt oda is értünk a sulihoz. Dan mondott pár dolgot a suliról útközben. Amikor megérkeztünk és leszálltam Dan hátáról, minden szem rám szegeződött. Pont, mint régen. Ekkor valaki mellém állt. Felnéztem és Láttam, hogy Dan az. Megkönnyebbültem, hogy legalább egy embert ismerek.Egy hálás pillantást küldtem felé, majd megint visszatért a szorongásom. Olyan ideges vagyok. Megint rám tört az a több ezer kérdés ami már az elejétől fogva foglalkoztatott. Dan megfogta a kezem és rám mosolygott. Ezzel jelezte, hogy ideje elindulni.Miközben mentünk az óriási kapu felé rengetegen köszöntek Dannek.
- Látom elég közismert vagy!- mondtam neki.
- Ismerek pár embert.- válaszolta huncut mosolyával.
- Megjött Danyboy.- üvöltötte egy arany hajú, barna szemű gyönyörű lány. Gondolhattam volna, hogy van barátnője. A lány elindult felénk, Dan erre elengedte a kezem és odafutott hozzá. Felemelte a magasba és körbe forgatta, majd végül letette.Olyan boldogok voltak.Nem hiszem el, hogy csakígy játszadozott velem.És miért nem említette, hogy van barátnője?! Ja, hát már tudom. Nem tudnám vele felvenni a versenyt.Legszívesebben elbújtam volna szégyenemben.Olyan szerencsétlen vagyok.
- Hiányoztál picilány - búgta a lány fülébe amikor megölelték egymást. Hánynom kell.
- Te is nekem.- válaszolta. Olyan erős gyűlölet és féltékenység lett úrrá rajtam. Dan "távolléte" lyukat szúrt a bennem. Ott beszélgettek vidáman, engem meg itt majd megöl a magány. Egyszer csak egy fiú állt elém. Még azt se tudtam nézni kicsoda vagy micsoda, mert azonnal lecsapott az ajkaimra. A világ kezdett forogni velem és minden kezdett elsötétülni. A testem kezdte felmondani a szolgálatot, egyedül csak egy hangot hallottam meg.Danét.
- Michael NEEEEE!!!!- ordította. És akkor azok a puha ajkak elhagyták a számat és minden elsötétült.
Mivel Noéminek(AnnaLynne) ígértem egy részt szülinapja alkalmából, én ezt ajánlom neki és remélem, hogy örül, hogy ezt a kapta:D
Mindenkinek jó olvasást kívánok és a komikat most se feledjétek:D
Puszi: Lana
1 hét múlva
Épp egy helyes kocka hasú fiú közeledett felém, amikor az ismerős pittyegés zökkentett ki fantasztikus álmomból. Lenyomtam az ébresztőmet és lassan kinyitottam a szemem.A fény erősen villant meg tükrömön, ami vakító fényt lövellt pupilláimra. Még jó párat pislogtam, mire megszoktam a fényt. Kikászálódtam a hatalmas francia ágyamból. Belenéztem a nagy tükörbe, ami annyit jelentett, hogy az egyik falam csak tükör volt.Megijedtem a látványtól, mert kócos voltam, az arcom piros, szemeim alatt karikák. Gyorsan berohantam a fürdőbe és beálltam a zuhany alá. A jéghideg vízben pár pillanat alatt felébredtem. Kiszálltam és magamra kaptam egy törölközőt. Az oldalamon megcsomóztam, nemhogy leessen rólam. Fogat mostam, kivasaltam a hajam és magamra dobtam egy laza sminket. Azért valahogy mégis csak nézzek ki első napon. Visszasétáltam a szobámba és kinyitottam a gardróbomat.( Már első nap, mikor ide érkeztem mindenemet kipakoltam. )
Valami tisztes göncöt kerestem, mikor hirtelen kivágódott az ajtó és Dan lépett be rajta.De inkább lefagyott, minthogy ment is volna bárhova. Tetőtől talpig elvörösödtem, de ezzel nem csak én voltam így. Dan szemei végig mértek aztán ijedt fejjel megszólalt.
- Bocsánat. Annyira sajnálom.- mentegetőzött, de ez most nem sokat használt nálam.
- Tanulj meg kopogni!!!!- üvöltöttem rá és felkaptam a földről a párnámat- amit az éjjel dobhattam le- és egy határozott mozdulattal hozzávágtam, amitől megkapta a kezdő lökést és kiesett az ajtón. Azonnal bevágtam a hatalmas fehér ajtómat és közben Dant hallgattam.
- Csak tanácsot akartam adni az első napra és sok sikert kívánni.- mondta sajnálkozó hangon.- Én...annyira sajnálom.- nem válaszoltam. Nekidőltem háttal az ajtónak és lecsúsztam a földre. Még mindig tűz vörös volt az arcom. Dan látott egy szál törölközőben. Úr isten!!! Dan látott egy szál törölközőben!!! Sikítoztak a gondolataim. Elkapott a vágy, hogy halljam mit gondol Dan. Igaz, hogy megígértem, hogy nem hallgatózok, hogy ha újra hallom a gondolatait, de nem bírtam ki és a szükség is azt kívánta. Kérlek, csak most az egyszer. Muszáj hallanom mit gondol. Kérlek Csak egy szót, csak egyetlen szót. Kérlek.- könyörögtem magamban.
"- Úr isten mit hittem én barom, hogy csak így berontok?!... de ... Emily .. olyan gyönyörű és olyan fantasztikus alakja van. Ajj Dan verd már ki a fejedből, nem szabad erre gondolnod, még a végén meghallja."- gondolta. Na jó, ez nem egy szó volt tudom,de akkor is.. gyönyörűnek tart.Ettől a gondolattól máris jobb kedvem és egy levakarhatatlan mosoly húzódott végig az ajkaimon. Em, ez lesz az első napod. Szedd már össze magad és térj észhez!!!!- kiabáltam le magam, de csak gondolatban.Nem tudtam már Danre haragudni, ezért felálltam, és kinyitottam az ajtót, hogy bocsánatot kérjek tőle,azért, mert kiabáltam vele, és, mert hozzá vágtam a párnát.Úgy tűnik Dan is az ajtónál ült, mert amikor kinyitottam Dan a két lábam közé esett.
- Daaaaaaaaaaaaaaaaan!!!!- sikoltottam fel és egyből elugrottam.- Ilyen perverz állatot rég láttam már. Tűnés a szobámból!!!!- mondtam határozott hangon. Ilyen nincs ez is csak velem történhet.
- De....de én csak .....- szegény megszólalni se tudott.
- TŰNÉS!!!!- Dan már el is iszkolt. Hallottam amint nagy trappolással fut le a lépcsőn és bevágja maga után az ajtót. Megint teljesen vörös voltam. Komolyan, ez is csak én lehetek akivel ennyi minden történik már reggel. Ráadásul első nap. Tudom, hogy egyik sem direkt volt, de akkor is. Valami furcsa hangot hallottam meg kintről ezért óvatosan kinéztem. Dan járkált föl- alá és közben megállás nélkül magát ostorozta.
- Hogy lehettem ilyen barom. Most Emily perverz állatnak tart. Még is, hogy jutott eszembe leülni az ajtaja elé. ÁÁÁÁÁ. Ilyen nincs. Te balfácán. Hülye, hülye, hülye. - teljesen magánkívül átkozódott. Akaratlanul is, de elmosolyodtam. Láttam rajta, hogy nagyon bántja a dolog és hát... olyan édes mikor magát ostorozza. Visszamentem a gardróbomhoz és kihalásztam pár cuccot. Egy kék cső farmerre esett a választásom, egy hozzáillő zöld toppal. Egy zöld fehérnemű szettet vettem még ki a szekrényemből és egy fekete magassarkút. Gyorsan felkaptam magamra, majd megragadtam az asztal mellett heverő táskámat és a vállamra vettem. Lementem a konyhába és elvettem egy almát az asztalról, majd a táskámba süllyesztettem. Nagyi a konyhában sürgölődött.
- Jó reggelt!- köszöntem drága mamámnak és egy puszit nyomta arcára.
- Jó reggelt kincsem! Sok sikert az első napodhoz.- mondta és ő is nyomott egy puszit az arcomra.
- Köszi.-mondtam. Dan félve lépett be az ajtón. Odasétáltam hozzá szép nyugodtan és a szemébe néztem.
- Figyelj..-kezdett bele bűnbánó arccal.
- Felejtsük el.-legyintettem rá mosolyogva.
- Köszi.- mondta hálásan és végig mért. Megint elpirultam.- Nagyon csinos vagy!- jegyezte meg.
- Köszönöm.- mosolyogtam és az ajkamba haraptam. Megint megigéztek ellenállhatatlan szemei.
- De..... szerintem nem magassarkúban kéne az erdőben mászkálni.Inkább húzz egy tornacipőt vagy egy balerina cipőt. Abban is ugyanolyan szép leszel.- mondta és elmosolyodott.
- Ha te mondod.- megrántottam a vállam és felmentem átvenni a cipőmet.Ledobtam a magassarkúmat és elővettem egy fekete tornacipőt. Ekkor megláttam a kedvenc rövidnadrágomat és azt gondoltam. Miért is ne? Hisz meleg van. Gyorsan átöltöztem és lesiettem, mert Dan szólt, hogy ha így haladok el fogunk késni.
- Átöltöztél?- kérdezte mosolyogva. Nem , nem öltöztem át. Komolyan, néha nem lehet megérteni a fiúkat.Minek kell olyat is megkérdezni ami nyilván való.
- Aha. Minél kényelmesebb annál jobb.-mondtam mosolyogva és felkaptam a táskám.- Szia nagyi.- elköszöntünk és elindultunk ki.
- Hol van a suli?!- kérdeztem Danhez fordulva.
- Az erdő közepén.- mondta mosolyogva.
- Már meg sem lepődök ezen.- mondtam.
"Kapaszkodj"-szólt rám.
- Jól van, jól van csak menjünk már.-morgolódtam kicsit.
- "Te akartad."-mondta incselkedve.Nekirugaszkodott és elindult.Már kezdem megszokni a farkas lovaglást. Szerencsére a hányingerem elmúlt és nem is szédülök mikor leszállok. 3perc alatt oda is értünk a sulihoz. Dan mondott pár dolgot a suliról útközben. Amikor megérkeztünk és leszálltam Dan hátáról, minden szem rám szegeződött. Pont, mint régen. Ekkor valaki mellém állt. Felnéztem és Láttam, hogy Dan az. Megkönnyebbültem, hogy legalább egy embert ismerek.Egy hálás pillantást küldtem felé, majd megint visszatért a szorongásom. Olyan ideges vagyok. Megint rám tört az a több ezer kérdés ami már az elejétől fogva foglalkoztatott. Dan megfogta a kezem és rám mosolygott. Ezzel jelezte, hogy ideje elindulni.Miközben mentünk az óriási kapu felé rengetegen köszöntek Dannek.
- Látom elég közismert vagy!- mondtam neki.
- Ismerek pár embert.- válaszolta huncut mosolyával.
- Megjött Danyboy.- üvöltötte egy arany hajú, barna szemű gyönyörű lány. Gondolhattam volna, hogy van barátnője. A lány elindult felénk, Dan erre elengedte a kezem és odafutott hozzá. Felemelte a magasba és körbe forgatta, majd végül letette.Olyan boldogok voltak.Nem hiszem el, hogy csakígy játszadozott velem.És miért nem említette, hogy van barátnője?! Ja, hát már tudom. Nem tudnám vele felvenni a versenyt.Legszívesebben elbújtam volna szégyenemben.Olyan szerencsétlen vagyok.
- Hiányoztál picilány - búgta a lány fülébe amikor megölelték egymást. Hánynom kell.
- Te is nekem.- válaszolta. Olyan erős gyűlölet és féltékenység lett úrrá rajtam. Dan "távolléte" lyukat szúrt a bennem. Ott beszélgettek vidáman, engem meg itt majd megöl a magány. Egyszer csak egy fiú állt elém. Még azt se tudtam nézni kicsoda vagy micsoda, mert azonnal lecsapott az ajkaimra. A világ kezdett forogni velem és minden kezdett elsötétülni. A testem kezdte felmondani a szolgálatot, egyedül csak egy hangot hallottam meg.Danét.
- Michael NEEEEE!!!!- ordította. És akkor azok a puha ajkak elhagyták a számat és minden elsötétült.
2010. augusztus 17., kedd
3. fejezet - Farkaskaland
Sziasztok:D Hát itt is lenne a következő rész:) Most ez sem lett olyan hosszú, de csak azért, mert vagy ma vagy holnap teszem fel a kövit.Elvileg ez és a kövi rész egybe lett volna, de inkább meghosszabbítottam ezt a részt és így normálisan tudom hozni Emily első, izgalmas napját a suliban. Remélem tetszik:) Jó olvasást.És ne feledjétek.a komikat::P
Puszi: Lana
Mivel annyira fáradt nem voltam, hogy elbírjak aludni, ezért megkértem Dant, hogy meséljen erről a farkasos, vámpíros dologról.
- Hát tudod ez egy egy örökletes dolog, és mivel apa farkas ezt tőle örököltem.Régen nem minden falka tagnak adatott meg, hogy farkas legyen, de most, hogy ennyire elszaporodott velünk a Cullen klán, ezért most már mindenki az.- én árgus szemekkel figyeltem minden egyes szavát.- Amikor farkas alakban vagyunk mindenkinek más színű a bundája. Csak gondolatban tudunk beszélni egymással, ami azért elég idegesítő főleg ha valaki szerelméről fantáziál.- nevette el magát és én is vele nevettem.- Rettentően gyorsan futunk. Egyébként ezt szeretem a legjobban abban hogy farkas vagyok, hogy csak úgy szárnyalok futás közben, de ez a vámpír génemnél is így mivel ott is nagyon gyorsan futok.-mondta miközben a lábammal játszott.- A vámpír génjeimet anyától örököltem. Nekem nem adatott meg, hogy legyen képességem, vagyis eddig még nem mutatkozott meg, de anya szerint már az is egy nagy csoda, hogy én az vagyok ami.- mondta és rám mosolygott.
- Ez tök jó lehet. Nagyon irigyellek a gyorsaság szempontból. Imádok száguldozni, az a szenvedélyem.- mondtam izgatottan. Teljesen felpörgetett Dan sztorija,m ár egyáltalán nem voltam fáradt. Olyan jó lehet neki, hogy átalakulhat farkassá és még vámpír is. Én meg csak egy fránya gondolat olvasó vagyok. Hozzá képest egy kis porszem vagyok. Dan zökkentett ki a gondolat folyamomból.Még most is nehéz megszoknom, hogy nem mindig hallom a gondolatait.
- Mesélnél egy kicsit részletesebben a képességedről?!- kérdezte kíváncsi buja tekintetével. Nem tudok betelni gyönyörű szemeivel.Egyszerűen megbabonáznak, mintha csak hívogatnának. Megint csak Dan zökkentett ki.
Em?!- nézett rám várakozóan.
- Ó.. ja ...persze, máris.- mondtam kicsit kábán.- Ezt úgy kell elképzelni, mintha egy filmet vetítenének le az agyadban.Van, hogy képeket is látok, de olyan is van,hogy csak simán hallom mit gondol a másik. Ha valakit már jobban ismerek azt elég messziről is meghallom ha rá koncentrálok. Még sose volt olyan, hogy nem hallottam volna egy bizonyos ember gondolatát, kivéve nálad. Neked csak nagyon néha hallom, de a legtöbb esetben kong az ürességtől az agyad.- mondtam nevetve.
- Értem már. Olyan izgalmas lehet az emberek minden gondolatát hallani. Legmélyebb álmaikat, titkaikat is tudod pedig meg sem erőlteted magad.- mondta csodálattal. Úgy tűnik nagyon bejön neki a képességem. Cserélhetünk ha akar,de én járnék jobban, mert se hallaná a gondolataimat pedig szerintem azokra kíváncsiXD
- Néha igen, néha nem. Nagyon sokszor megfájdul a fejem és a rosszullét kerülget. Egyszer olyan is volt, hogy a suli folyosóján elájultam, mert már nem bírtam tovább.- mondtam az esetre visszaemlékezve. Elég szar érzés volt.
- Hűűű... az kemény lehetett.- mondta együtt érzően és közben az arcomat fürkészte.
- Ja, az volt. A többiek elmondása szerint fél órát feküdtem a padlón élet jelek nélkül. Pedig tudom, hogy nem haltam meg mert hallottam a hangjukat a fejem felett és a doki hangját is.Amikor felébredtem az egész suli körülöttem állt. Így is próbáltam beilleszkedni ezzel a képességgel, ami lég nehéz volt, de akkor csak azt mondtak: "visszatértél a halálból". - mondtam elváltoztatott félelmetes hangon, hogy egy kicsit megijedjen , de sajnos nem jött össze , mert elnevettem magam.- Nem volt kellemes ez után, mert mindenki bolondnak tartott, de ők azt nem tudták, hogy én meg leszartam. Már megszoktam, hogy nem néznek embernek.- mondtam váll rángatva.
- Sajnálom -mondta együttérzően. Olyan aranyos volt. Jól esett kiönteni valakinek a lelkemet.- Úgy látom most már jobban vagy.Akkor .... ha van kedved körbevezetnélek La Push-ban. - Ajánlotta fel.
- Rendben. Az nagyon jó lenne.- mondtam mosolyogva.Nagy nehezem felkeltünk a kanapéról és kiballagtunk az ajtón. A zár kattant egyet utána Dan felém fordult és kezembe nyomta a kulcsot.
- Ez mától a tied.- mondta.Éljen!!!!! Hivatalosan is otthon vagyok. Már alig várom, hogy megismerkedjek a többiekkel.Azt se tudom mit ordítsak ki a világnak örömömben, de inkább türtőztetem magam mielőtt hülyének néznek.- Hová szeretnél menni először?!- kérdezte Dan.
- Nem tudom, te vagy az idegen vezető.- mondtam ártatlanul.
- Ja tényleg.Akkor azt kérdezem, hogy szeretnél utazni? Gyalog, emberi tempóban, vagy vámpír gyorsasággal vagy pedig farkason szeretnél lovagolni?!- tudakolta.Lovagolni?! Oké ha most olyan lennék mint a fiúk akkor félreérteném, de nem fogomXD
- Szeretnélek farkas alakban látni, úgyhogy az utolsó lehetőséget választom.-mondtam ki a végső döntést.
Rendben.Öhm.... volna itt egy apróság amire szeretnélek figyelmeztetni. Amikor visszaváltozom, emberi alakba, teljesen meztelen leszek. Vagyis ..hát nem biztos, mert most teszteljük a fiúkkal, hogy lehetne ezt a kényes dolgot megoldani...- mondta talpig elvörösödve. Én is teljesen elpirultam.
- Köszi, hogy szóltál.-mondtam. Dan már el is tűnt a bokrok között. Amikor újra előjött a bokrok sűrűjéből egy hatalmas barnás, rozsdás színű farkas állt előttem.Leírhatatlan volt a látvány.Bundája sűrű, puha, édes kis fülei felfelé álltak.Amint belenéztem zöldeskék szemébe tudtam, hogy ő az és nem már. Ha nem mondta volna, hogy farkas és véletlen találkoztunk volna miközben ő ebben az alakban pásztázza az erdőt, akkor is felismertem volna.
- Wow...te... aztán hatalmas vagy.-mondtam és nyeltem egy nagyot.
-" Hát igen.Ez is egy farkas tulajdonság."- nem tudtam mire vélni, hogy hallom a gondolatait, de aztán beugrott.
- Úgy tűnik farkas alakban hallak. Biztos azért mert nem tudok a farkas telepátián kívül más hogy beszélni. De ez akkor is különös.-mondtam elgondolkodva.
- "Csúcs. Most akkor meg kell válogatnom mire gondolok a közeledben."- mondta kajánul. Lefeküdt a lábam elé és a hátára nézett.- " Ülj fel."- üzente gondolatban. Egy kicsit haboztam, mert nem tudom mire is számítsak, de aztán beadtam a derekam. Felültem DanDan olyan gyorsan futott, hogy a körülöttünk lévő fák elmosódtak. A hideg levegő az arcomat csapkodta.A szememet szúrta a csípős szél, de nem akartam becsukni. Hiába volt nagyon meleg, most mégis libabőrös lettem. Hirtelen elkapott a rosszullét és a hányinger ami elég rosszkor jött.
- Dan... suttogtam, mert biztos voltam benne, hogy meghallja és azért is, mert ha többet beszélek tuti, hogy valami kijön a számon.Dan lassított, majd szép lassan megállt.
- Minden rendben?- kérdezte aggódó farkas fejével.Nyeltem egy nagyot, hogy megbírjak szólalni.
- Nem igazán. Nagyon hányingerem van.- panaszoltam a bajomat.Dan lassan lefeküdt a földre és közben magyarázott.
- Bocsi. Kicsit gyorsan mentem... meg hát neked ez volt az első ilyen utazásod. Fogadok, hogy nem csuktad be a szemed.- mondta és már vízszintesen is volt.
- Még szép, hogy nem,...de ...ezt még meg kell szoknom.- mondtam és óvatosan lemásztam róla. Dan elrohant a bokrok közé, én pedig leültem a földre és a fejemet a lábaim közé tettem és mély levegőt vettem szép lassan, egyenletesen.Gallyak ropogását hallottam meg, ezért lassan felemeltem a fejemet.Még mindig homályosan láttam és nagyon szédültem, de a lélegzetem is elállt mikor megláttam Dant.Csak egy gatya volt rajta. Olyan fantasztikusan szexi volt. Izmos felsőtestén minden kocka látható volt.Beleszédültem a látványba, de Dan még időben megtartott.Biztosan látta, hogy bámulom, mert kicsit elpirult és édesen elmosolyodott.
- Jobban vagy?!-kérdezte miközben arca pár centire volt az enyémtől.A szívem hevesen kalimpált a helyén.Áll le kicsi szívem, mert a végén még elárulsz!! szóltam magamra.
- Igen... egy kicsit.- mondtam elpirulva, mert csak most láttam meg milyen közel van egymáshoz a testünk. Valami arra invitált, hogy érjek hozzá, hogy simítsam meg a kockáit. Emily türtőztesd magad!!! szóltam magamra.
- Úgy látom ez egy kicsit nekem is köszönhető.- mondta kedvenc mosolyommal. Nem tudtam rá mit felelni, de szerintem arcom elárult, mert éreztem ahogy tüzel.- Tudsz jönni?- kérdezte és lassan, de biztosan talpra állított.
- Igen.. szerintem menni fog.- mondtam, de ekkor megint megszédültem. Dan megfogta a derekamat, hogy megtartson.- Gondolom, akkor innen már gyalog megyünk.- mondtam, de inkább kérdésnek hangzott.
- Igen, már nincs messze.- mondta.
Az erdő csodálatos volt.Itt-ott fénysugarak bújtak, be a zöldellő lombok között, hogy életet leheljenek a talajon megbúvó kis növényekbe.A fák ágain mókusok szaladgáltak és madarak csicseregtek.Néhol egy-egy apró fészket is látni lehetett amiben kis fiókák várták a mamitól a mai ebédet. Egy eltévedt őzet is láttunk, amin épp valami finomságot keres. Olyan békés és nyugodt volt itt minden.Aztán elkapott valami ismerős érzés, mintha már jártam volna itt.Az egyik fába bele volt vésve az én nevem és Dané, de nem szívecskébe hanem csak úgy.
- Dan...- kezdtem.
-Igen ?!- nézett rám kíváncsian. Persze most nem tudok a gondolatában olvasni.Remek.Na mind1. valahol el kell kezdeni.
- Régen...amikor még kicsik voltunk... valamikor...nem jártunk mi már itt?!- kérdeztem és már nagyon kíváncsi voltam a válaszra. Már egészen biztos voltam benne, hogy jártam itt, mert megismertem az ösvényt.
Dan szélesen elvigyorodott és a szép fehér fogait kivillantotta.Már tudtam is a választ.
- De igen. Egyszer Eve beakart minket fogni házimunkára, de mi...- végig se bírta mondani, mert egyből beugrott mi történt és közbe vágtam.
- Megszöktünk- vágtuk rá egyszerre. Erre mindketten elnevettük magunkat.Hát persze, hogy is felejthettem el.Csak mentünk az erdőbe nem sejtve hova és itt lyukadtunk ki. Attól a naptól fogva az volt a mi helyünk.Pár perc múlva oda is értünk. A kilátás....csodálatos volt. Elmondhatatlan szépség tárult újra elém. A tenger csodaszép színe megbabonázott. Egész La Push-t lehetett látni.Lassacskán visszatértek a géri emlékeim. A Dannel töltött szép pillanatok. Nem emlékszem olyan sok mindenre, de nagyon sokat voltunk együtt.Rengeteget játszottunk, építettünk homok várat, fürödtünk a tengerben. Jó volt visszaemlékezni. Nem csak akkor szerettem itt lenni, hanem most is. A nap további részét Dannel töltöttem. Rengeteg mindent megmutatott még. Egész nap csak beszélgettünk.Leginkább arról,, hogy mi történt velünk az elmúlt 13-14 évben. Dan még mesélt pár dolgot. Elsorolta az egész családot és a farkasokat is.Azt mondta nem sokára majd találkozom velük.
Puszi: Lana
Mivel annyira fáradt nem voltam, hogy elbírjak aludni, ezért megkértem Dant, hogy meséljen erről a farkasos, vámpíros dologról.
- Hát tudod ez egy egy örökletes dolog, és mivel apa farkas ezt tőle örököltem.Régen nem minden falka tagnak adatott meg, hogy farkas legyen, de most, hogy ennyire elszaporodott velünk a Cullen klán, ezért most már mindenki az.- én árgus szemekkel figyeltem minden egyes szavát.- Amikor farkas alakban vagyunk mindenkinek más színű a bundája. Csak gondolatban tudunk beszélni egymással, ami azért elég idegesítő főleg ha valaki szerelméről fantáziál.- nevette el magát és én is vele nevettem.- Rettentően gyorsan futunk. Egyébként ezt szeretem a legjobban abban hogy farkas vagyok, hogy csak úgy szárnyalok futás közben, de ez a vámpír génemnél is így mivel ott is nagyon gyorsan futok.-mondta miközben a lábammal játszott.- A vámpír génjeimet anyától örököltem. Nekem nem adatott meg, hogy legyen képességem, vagyis eddig még nem mutatkozott meg, de anya szerint már az is egy nagy csoda, hogy én az vagyok ami.- mondta és rám mosolygott.
- Ez tök jó lehet. Nagyon irigyellek a gyorsaság szempontból. Imádok száguldozni, az a szenvedélyem.- mondtam izgatottan. Teljesen felpörgetett Dan sztorija,m ár egyáltalán nem voltam fáradt. Olyan jó lehet neki, hogy átalakulhat farkassá és még vámpír is. Én meg csak egy fránya gondolat olvasó vagyok. Hozzá képest egy kis porszem vagyok. Dan zökkentett ki a gondolat folyamomból.Még most is nehéz megszoknom, hogy nem mindig hallom a gondolatait.
- Mesélnél egy kicsit részletesebben a képességedről?!- kérdezte kíváncsi buja tekintetével. Nem tudok betelni gyönyörű szemeivel.Egyszerűen megbabonáznak, mintha csak hívogatnának. Megint csak Dan zökkentett ki.
Em?!- nézett rám várakozóan.
- Ó.. ja ...persze, máris.- mondtam kicsit kábán.- Ezt úgy kell elképzelni, mintha egy filmet vetítenének le az agyadban.Van, hogy képeket is látok, de olyan is van,hogy csak simán hallom mit gondol a másik. Ha valakit már jobban ismerek azt elég messziről is meghallom ha rá koncentrálok. Még sose volt olyan, hogy nem hallottam volna egy bizonyos ember gondolatát, kivéve nálad. Neked csak nagyon néha hallom, de a legtöbb esetben kong az ürességtől az agyad.- mondtam nevetve.
- Értem már. Olyan izgalmas lehet az emberek minden gondolatát hallani. Legmélyebb álmaikat, titkaikat is tudod pedig meg sem erőlteted magad.- mondta csodálattal. Úgy tűnik nagyon bejön neki a képességem. Cserélhetünk ha akar,de én járnék jobban, mert se hallaná a gondolataimat pedig szerintem azokra kíváncsiXD
- Néha igen, néha nem. Nagyon sokszor megfájdul a fejem és a rosszullét kerülget. Egyszer olyan is volt, hogy a suli folyosóján elájultam, mert már nem bírtam tovább.- mondtam az esetre visszaemlékezve. Elég szar érzés volt.
- Hűűű... az kemény lehetett.- mondta együtt érzően és közben az arcomat fürkészte.
- Ja, az volt. A többiek elmondása szerint fél órát feküdtem a padlón élet jelek nélkül. Pedig tudom, hogy nem haltam meg mert hallottam a hangjukat a fejem felett és a doki hangját is.Amikor felébredtem az egész suli körülöttem állt. Így is próbáltam beilleszkedni ezzel a képességgel, ami lég nehéz volt, de akkor csak azt mondtak: "visszatértél a halálból". - mondtam elváltoztatott félelmetes hangon, hogy egy kicsit megijedjen , de sajnos nem jött össze , mert elnevettem magam.- Nem volt kellemes ez után, mert mindenki bolondnak tartott, de ők azt nem tudták, hogy én meg leszartam. Már megszoktam, hogy nem néznek embernek.- mondtam váll rángatva.
- Sajnálom -mondta együttérzően. Olyan aranyos volt. Jól esett kiönteni valakinek a lelkemet.- Úgy látom most már jobban vagy.Akkor .... ha van kedved körbevezetnélek La Push-ban. - Ajánlotta fel.
- Rendben. Az nagyon jó lenne.- mondtam mosolyogva.Nagy nehezem felkeltünk a kanapéról és kiballagtunk az ajtón. A zár kattant egyet utána Dan felém fordult és kezembe nyomta a kulcsot.
- Ez mától a tied.- mondta.Éljen!!!!! Hivatalosan is otthon vagyok. Már alig várom, hogy megismerkedjek a többiekkel.Azt se tudom mit ordítsak ki a világnak örömömben, de inkább türtőztetem magam mielőtt hülyének néznek.- Hová szeretnél menni először?!- kérdezte Dan.
- Nem tudom, te vagy az idegen vezető.- mondtam ártatlanul.
- Ja tényleg.Akkor azt kérdezem, hogy szeretnél utazni? Gyalog, emberi tempóban, vagy vámpír gyorsasággal vagy pedig farkason szeretnél lovagolni?!- tudakolta.Lovagolni?! Oké ha most olyan lennék mint a fiúk akkor félreérteném, de nem fogomXD
- Szeretnélek farkas alakban látni, úgyhogy az utolsó lehetőséget választom.-mondtam ki a végső döntést.
Rendben.Öhm.... volna itt egy apróság amire szeretnélek figyelmeztetni. Amikor visszaváltozom, emberi alakba, teljesen meztelen leszek. Vagyis ..hát nem biztos, mert most teszteljük a fiúkkal, hogy lehetne ezt a kényes dolgot megoldani...- mondta talpig elvörösödve. Én is teljesen elpirultam.
- Köszi, hogy szóltál.-mondtam. Dan már el is tűnt a bokrok között. Amikor újra előjött a bokrok sűrűjéből egy hatalmas barnás, rozsdás színű farkas állt előttem.Leírhatatlan volt a látvány.Bundája sűrű, puha, édes kis fülei felfelé álltak.Amint belenéztem zöldeskék szemébe tudtam, hogy ő az és nem már. Ha nem mondta volna, hogy farkas és véletlen találkoztunk volna miközben ő ebben az alakban pásztázza az erdőt, akkor is felismertem volna.
- Wow...te... aztán hatalmas vagy.-mondtam és nyeltem egy nagyot.
-" Hát igen.Ez is egy farkas tulajdonság."- nem tudtam mire vélni, hogy hallom a gondolatait, de aztán beugrott.
- Úgy tűnik farkas alakban hallak. Biztos azért mert nem tudok a farkas telepátián kívül más hogy beszélni. De ez akkor is különös.-mondtam elgondolkodva.
- "Csúcs. Most akkor meg kell válogatnom mire gondolok a közeledben."- mondta kajánul. Lefeküdt a lábam elé és a hátára nézett.- " Ülj fel."- üzente gondolatban. Egy kicsit haboztam, mert nem tudom mire is számítsak, de aztán beadtam a derekam. Felültem DanDan olyan gyorsan futott, hogy a körülöttünk lévő fák elmosódtak. A hideg levegő az arcomat csapkodta.A szememet szúrta a csípős szél, de nem akartam becsukni. Hiába volt nagyon meleg, most mégis libabőrös lettem. Hirtelen elkapott a rosszullét és a hányinger ami elég rosszkor jött.
- Dan... suttogtam, mert biztos voltam benne, hogy meghallja és azért is, mert ha többet beszélek tuti, hogy valami kijön a számon.Dan lassított, majd szép lassan megállt.
- Minden rendben?- kérdezte aggódó farkas fejével.Nyeltem egy nagyot, hogy megbírjak szólalni.
- Nem igazán. Nagyon hányingerem van.- panaszoltam a bajomat.Dan lassan lefeküdt a földre és közben magyarázott.
- Bocsi. Kicsit gyorsan mentem... meg hát neked ez volt az első ilyen utazásod. Fogadok, hogy nem csuktad be a szemed.- mondta és már vízszintesen is volt.
- Még szép, hogy nem,...de ...ezt még meg kell szoknom.- mondtam és óvatosan lemásztam róla. Dan elrohant a bokrok közé, én pedig leültem a földre és a fejemet a lábaim közé tettem és mély levegőt vettem szép lassan, egyenletesen.Gallyak ropogását hallottam meg, ezért lassan felemeltem a fejemet.Még mindig homályosan láttam és nagyon szédültem, de a lélegzetem is elállt mikor megláttam Dant.Csak egy gatya volt rajta. Olyan fantasztikusan szexi volt. Izmos felsőtestén minden kocka látható volt.Beleszédültem a látványba, de Dan még időben megtartott.Biztosan látta, hogy bámulom, mert kicsit elpirult és édesen elmosolyodott.
- Jobban vagy?!-kérdezte miközben arca pár centire volt az enyémtől.A szívem hevesen kalimpált a helyén.Áll le kicsi szívem, mert a végén még elárulsz!! szóltam magamra.
- Igen... egy kicsit.- mondtam elpirulva, mert csak most láttam meg milyen közel van egymáshoz a testünk. Valami arra invitált, hogy érjek hozzá, hogy simítsam meg a kockáit. Emily türtőztesd magad!!! szóltam magamra.
- Úgy látom ez egy kicsit nekem is köszönhető.- mondta kedvenc mosolyommal. Nem tudtam rá mit felelni, de szerintem arcom elárult, mert éreztem ahogy tüzel.- Tudsz jönni?- kérdezte és lassan, de biztosan talpra állított.
- Igen.. szerintem menni fog.- mondtam, de ekkor megint megszédültem. Dan megfogta a derekamat, hogy megtartson.- Gondolom, akkor innen már gyalog megyünk.- mondtam, de inkább kérdésnek hangzott.
- Igen, már nincs messze.- mondta.
Az erdő csodálatos volt.Itt-ott fénysugarak bújtak, be a zöldellő lombok között, hogy életet leheljenek a talajon megbúvó kis növényekbe.A fák ágain mókusok szaladgáltak és madarak csicseregtek.Néhol egy-egy apró fészket is látni lehetett amiben kis fiókák várták a mamitól a mai ebédet. Egy eltévedt őzet is láttunk, amin épp valami finomságot keres. Olyan békés és nyugodt volt itt minden.Aztán elkapott valami ismerős érzés, mintha már jártam volna itt.Az egyik fába bele volt vésve az én nevem és Dané, de nem szívecskébe hanem csak úgy.
- Dan...- kezdtem.
-Igen ?!- nézett rám kíváncsian. Persze most nem tudok a gondolatában olvasni.Remek.Na mind1. valahol el kell kezdeni.
- Régen...amikor még kicsik voltunk... valamikor...nem jártunk mi már itt?!- kérdeztem és már nagyon kíváncsi voltam a válaszra. Már egészen biztos voltam benne, hogy jártam itt, mert megismertem az ösvényt.
Dan szélesen elvigyorodott és a szép fehér fogait kivillantotta.Már tudtam is a választ.
- De igen. Egyszer Eve beakart minket fogni házimunkára, de mi...- végig se bírta mondani, mert egyből beugrott mi történt és közbe vágtam.
- Megszöktünk- vágtuk rá egyszerre. Erre mindketten elnevettük magunkat.Hát persze, hogy is felejthettem el.Csak mentünk az erdőbe nem sejtve hova és itt lyukadtunk ki. Attól a naptól fogva az volt a mi helyünk.Pár perc múlva oda is értünk. A kilátás....csodálatos volt. Elmondhatatlan szépség tárult újra elém. A tenger csodaszép színe megbabonázott. Egész La Push-t lehetett látni.Lassacskán visszatértek a géri emlékeim. A Dannel töltött szép pillanatok. Nem emlékszem olyan sok mindenre, de nagyon sokat voltunk együtt.Rengeteget játszottunk, építettünk homok várat, fürödtünk a tengerben. Jó volt visszaemlékezni. Nem csak akkor szerettem itt lenni, hanem most is. A nap további részét Dannel töltöttem. Rengeteg mindent megmutatott még. Egész nap csak beszélgettünk.Leginkább arról,, hogy mi történt velünk az elmúlt 13-14 évben. Dan még mesélt pár dolgot. Elsorolta az egész családot és a farkasokat is.Azt mondta nem sokára majd találkozom velük.
2010. augusztus 13., péntek
2. fejezet - Tudnivalók tisztázása
Sziasztok! Mivel ma péntek 13.-a van kötelezőnek éreztem, hogy feltegyem a 2. rész:P Ma egy nagyon különleges nap van.Tiszta vámpíros nap ráadásként pont ma lesz a vámpír naplók amitől még fel is vagyok pörögveXD Na mind1 a lényeg az, hogy meghoztam az új fejit várom a komikat. Mindenkinek jó olvasást kívánok és misztikus napot:P
Milliópuszi
Lana
Tudnivalók Tisztázása
- Na ezt nem hittem volna...- mondta szomorúan.
- Mit?
- Hogy elfelejted a gyerekkori legjobb barátodat.- mondta és besietett a házba.
*******************************************
Ezen sokat agyaltam amíg beértem. Ő lenne az a fiú?!Az nem lehet. Beértem a nappaliba és Dannel találtam szemben magam. Az arca...tényleg ő az. Gondolkodás nélkül a nyakába ugrottam.
- Jaj Dan annyira sajnálom, hogy nem ismertelek fel, de hát olyan sokat változtál. El se tudom mondani mennyire örülök, hogy látlak....Hiányoztál.- mondtam mellkasába temetve az arcom. Beszívtam édes illatát és szorosan megöleltem. Ő is így tett, a fejét a hajamba temettem és a fülembe súgta amit mondani akart.
- Hidd el én jobban sajnálom, hogy nem ismertelek fel. Én is örülök, hogy itt vagy....te is Hiányoztál nekem.- mondta lágy hangján és megpuszilta az arcom. Egy csöppet elvörösödtem, de rámosolyogtam. Az Újra egymásra találásunkat nagyi szakította félbe.
- Gyertek gyerekek, öljetek le. Valamit meg kéne beszélnünk.- mondta boldog arccal. Nagyi fejébe simán beleláttam, tudtam mit akar. Dannel leültünk a kanapéra és vártuk a szónoki beszédet.
- A suliról szeretnék veletek beszélni.- kezdett bele.- Mint tudjátok a jövőhéten kezdődik az iskola. Dan neked nem lesz új amit mondok, de neked kicsim igen. - mondta és felém fordult - Ez az iskola teljesen más, mint a többi.Ide különleges gyerekek járnak.- mondta és atom törte a fejét, hogy - hogy adja tudtomra, hogy a sulimba vámpírok, farkasok, boszorkák és egyéb különleges lények járnak.
- Nyugi nagyi, nem kell erőlködnöd,hogy elmond, már tudom.- mondta és a fejemre mutattam. - Tök jó lesz végre hozzám hasonló emberekkel lenni- mondta boldogan.
- Hát persze már el is felejtettem.- mondta szemlesütve az én édes nagymamám.
- Csak nem??? - hökkent meg Dan - Neked is van valamilyen képességed?- kérdezte.
- Na ne mond, hogy elfelejtetted?- nézett rá szigorúan nagyi.
- Hát.. izé.. ha Emet megkérdezed ő se emlékszik már így rám. - mondta és rám nézett.- Nem emlékezhetek mindenre.
- Mi a francról beszéltek, mert teljesen le vagyok maradva.- mondtam és kérdően néztem mindkettőjükre.
- A képességeitekről.- mondta nagyi.
- Dannek is van képessége?!- néztem rá csodálkozva, ő is ugyanezt tette.
- Hát persze, hiszen kiskorodban rajta lovagoltál.- mondta nagyi nevetve. Egy percnyi néma csend lepte el a nappalit.
- Mi van?!?!- kérdeztük Dannel egyszerre.
- Szerintem először tisztázzuk, hogy ki mi vagy mi a képessége.- ajánlotta fel nagyi. Mi csak bólogattunk.
- Majd én kezdem.- kezdett bele Dan.- Em, én farkas vagyok. - mondta. Így már érthető ez a lovaglásXD - Nem is inkább úgy mondom, hogy én egy farkas és egy félig vámpír, félig ember fia vagyok. Vagyis van bennem farkas vér amitől áttudok alakulni, van bennem vámpír vér amitől erős vagyok, de képességem nincs és van bennem ember vér.- mondta. Wow ez kicsit sok volt egyszerre,de megértettem.Na akkor itt az ideje leleplezni engem.
- Értem. Ez tök jó.- mondtam. Dan sóhajtott egy nagyot. Úgy tűnik félt, hogy máshogy reagálok. - Na most én jövök.Dan.. én telepata vagyok. Hallom és néha látom mások gondolatait.- mondtam. Dan szemei kikerekedtek és valami olyat dörmögött" nekem annyi".
- Na most, hogy mindent tudtok én megyek is. Be kell néznem Nellihez. ( nem fontos személy). Dan ugye a gondjaidra bízhatom Emilyt?- kérdezte.
-Persze, menj csak.- mondta .
- Rendben, és köszönöm. Sziasztok gyerekek.- köszönt el tőlünk.
- Szia.- köszöntünk utána. Dannel kettesben maradtunk otthon. Éreztem, hogy a levegő vibrál.Nagyon fáradt voltam, ezért megkértem Dant, hogy egy kicsit had pihenjek. Elnyújtóztam a kanapén, szegény Dan majdnem le is estt, de megfogta a lábaimat és az ölébe tette, majd ezt mondta:
- Pihenj csak, én itt maradok.
*************************************
Remélem tetszett. Most direkt nem hoztam hosszú fejit, mert ez egy ajándék féle a mai nap alkalmából. Remélem nem haragszotok.:( Várom a komikat.
Puszi
Milliópuszi
Lana
Tudnivalók Tisztázása
- Na ezt nem hittem volna...- mondta szomorúan.
- Mit?
- Hogy elfelejted a gyerekkori legjobb barátodat.- mondta és besietett a házba.
*******************************************
Ezen sokat agyaltam amíg beértem. Ő lenne az a fiú?!Az nem lehet. Beértem a nappaliba és Dannel találtam szemben magam. Az arca...tényleg ő az. Gondolkodás nélkül a nyakába ugrottam.
- Jaj Dan annyira sajnálom, hogy nem ismertelek fel, de hát olyan sokat változtál. El se tudom mondani mennyire örülök, hogy látlak....Hiányoztál.- mondtam mellkasába temetve az arcom. Beszívtam édes illatát és szorosan megöleltem. Ő is így tett, a fejét a hajamba temettem és a fülembe súgta amit mondani akart.
- Hidd el én jobban sajnálom, hogy nem ismertelek fel. Én is örülök, hogy itt vagy....te is Hiányoztál nekem.- mondta lágy hangján és megpuszilta az arcom. Egy csöppet elvörösödtem, de rámosolyogtam. Az Újra egymásra találásunkat nagyi szakította félbe.
- Gyertek gyerekek, öljetek le. Valamit meg kéne beszélnünk.- mondta boldog arccal. Nagyi fejébe simán beleláttam, tudtam mit akar. Dannel leültünk a kanapéra és vártuk a szónoki beszédet.
- A suliról szeretnék veletek beszélni.- kezdett bele.- Mint tudjátok a jövőhéten kezdődik az iskola. Dan neked nem lesz új amit mondok, de neked kicsim igen. - mondta és felém fordult - Ez az iskola teljesen más, mint a többi.Ide különleges gyerekek járnak.- mondta és atom törte a fejét, hogy - hogy adja tudtomra, hogy a sulimba vámpírok, farkasok, boszorkák és egyéb különleges lények járnak.
- Nyugi nagyi, nem kell erőlködnöd,hogy elmond, már tudom.- mondta és a fejemre mutattam. - Tök jó lesz végre hozzám hasonló emberekkel lenni- mondta boldogan.
- Hát persze már el is felejtettem.- mondta szemlesütve az én édes nagymamám.
- Csak nem??? - hökkent meg Dan - Neked is van valamilyen képességed?- kérdezte.
- Na ne mond, hogy elfelejtetted?- nézett rá szigorúan nagyi.
- Hát.. izé.. ha Emet megkérdezed ő se emlékszik már így rám. - mondta és rám nézett.- Nem emlékezhetek mindenre.
- Mi a francról beszéltek, mert teljesen le vagyok maradva.- mondtam és kérdően néztem mindkettőjükre.
- A képességeitekről.- mondta nagyi.
- Dannek is van képessége?!- néztem rá csodálkozva, ő is ugyanezt tette.
- Hát persze, hiszen kiskorodban rajta lovagoltál.- mondta nagyi nevetve. Egy percnyi néma csend lepte el a nappalit.
- Mi van?!?!- kérdeztük Dannel egyszerre.
- Szerintem először tisztázzuk, hogy ki mi vagy mi a képessége.- ajánlotta fel nagyi. Mi csak bólogattunk.
- Majd én kezdem.- kezdett bele Dan.- Em, én farkas vagyok. - mondta. Így már érthető ez a lovaglásXD - Nem is inkább úgy mondom, hogy én egy farkas és egy félig vámpír, félig ember fia vagyok. Vagyis van bennem farkas vér amitől áttudok alakulni, van bennem vámpír vér amitől erős vagyok, de képességem nincs és van bennem ember vér.- mondta. Wow ez kicsit sok volt egyszerre,de megértettem.Na akkor itt az ideje leleplezni engem.
- Értem. Ez tök jó.- mondtam. Dan sóhajtott egy nagyot. Úgy tűnik félt, hogy máshogy reagálok. - Na most én jövök.Dan.. én telepata vagyok. Hallom és néha látom mások gondolatait.- mondtam. Dan szemei kikerekedtek és valami olyat dörmögött" nekem annyi".
- Na most, hogy mindent tudtok én megyek is. Be kell néznem Nellihez. ( nem fontos személy). Dan ugye a gondjaidra bízhatom Emilyt?- kérdezte.
-Persze, menj csak.- mondta .
- Rendben, és köszönöm. Sziasztok gyerekek.- köszönt el tőlünk.
- Szia.- köszöntünk utána. Dannel kettesben maradtunk otthon. Éreztem, hogy a levegő vibrál.Nagyon fáradt voltam, ezért megkértem Dant, hogy egy kicsit had pihenjek. Elnyújtóztam a kanapén, szegény Dan majdnem le is estt, de megfogta a lábaimat és az ölébe tette, majd ezt mondta:
- Pihenj csak, én itt maradok.
*************************************
Remélem tetszett. Most direkt nem hoztam hosszú fejit, mert ez egy ajándék féle a mai nap alkalmából. Remélem nem haragszotok.:( Várom a komikat.
Puszi
2010. augusztus 12., csütörtök
A múlton felülkerekedik a jövő
Sziasztok!!! Meghoztam az első fejezetet:D Remélem tetszeni fog és követni fogjátok Emily történetét. Ez az első fejezet ebből a sztoriból és egy elég hosszú fejezetet hoztam nektek. És igazság szerint nem tudom milyen lett ezért kérlek komizzatok.Köszönöm és Jó Olvasást.:)
*********************************************
A nevem Emily Sanders.17 éves vagyok.Az életem nemrég gyökerestül megváltozott, igaz már előtte se volt átlagos.Sose voltam átlagos gyerek. Telepata vagyok mióta az eszemet tudom.Bárkinek hallom a gondolatát, olykor képeket is látok.A szüleim sajnos nem nagyon tudták elviselni a képességemet, ezért megtanultam egy kicsit kontrollálni. Család, barátok,tanárok fejébe nem hallgatok, igaz ez elég nehéz.Általában a fülemben bömböltetem egész nap a zenét a zenét, hogy ne tudjak figyelni az elkényeztetett libák és beképzelt pasik gondolataira.Régen amikor még a szüleimmel laktam minden nap azon kellett erőlködnöm, hogy véletlen se halljam meg a gondolataikat.Nem azért mert rám parancsolták, hanem azért, mert nem érdekelt milyen szörnyű mutánsnak tartanak.Sose voltak kedvesek hozzám, mindig is én voltam a fekete bárány a családban.Amikor az "egész" család elment vakációzni, engem kidobtak a nagyinál és ők mentek. Engem ez igazából nem is agyon zavart, mert egyedül Eve, a nagymamám értett meg igazán.Régen ő is telepata volt, de miután meghalt a nagypapa olyan sokk érte, hogy elveszett a képessége.Az eddigi életemet nagyon megnehezítette ez a képesség. Az iskolában elég nehezen illeszkedtem be, mindenki őrültnek tartott vagy bolondak nézett. A titkomat igazából senki se tudta, csak sejthették, hogy valami nem kóser velem. Másodéves gimnazista voltam amikor elszakadt nálam a cérna.Volt egy kisebb balesetem, de a szüleim mit sem törődtek velem. Halló hát ilyen egy szülő??? Nem hiszem. Ameddig otthon lábadoztam, titokban összepakoltam a cuccaimat, megvettem a repülő jegyemet és szóltam a nagyinak a történtekről.Végre kész voltam mindennel, teljesen egészséges voltam így a szüleim és a testvéreim elé álltam.Megmondtam, hogy elköltözöm és nem jövök vissza soha. Őszintén szólva elég jól fogadták, de persze mit is vártam. Apám kitagadott és azt mondta, hogy soha többé nem akar látni.Ez az érzés kölcsönös volt. Most, hogy mindent lerendeztem boldogan indultam a repülőtérre.Most éppen a repülőn ülök és azon agyalok vajon milyen élet vár ott rám. Azt tudom ,hogy jobb, mint itt, de vajon milyen. Nagyit szerencsére nem zavarja a képességem, úgyhogy nem kell kordában tartanom majd. Egyesek áldásnak, mások átoknak tartják. Én nekem eddig az utóbbi volt. Lassan megérkezek Forksba. Forks egy kisváros. Majdnem mindig esik az eső és borult az ég. A lakossága hát... mit is mondjak...4432 fő. Végre egy kis nyugi:P Nagyi azt mondta kijön elém kocsival a reptérre. Már csak 1 óra volt hátra az útból. A fejemet hátradöntöttem a széktámlájának, bedugtam a fülembe a fülhallgatómat amiben épp az egyik kedvenc számom szólt. A szememet szép lassan lehunytam és csak a zene hangos lüktetésére figyeltem. Az agyam azon gondolkozott megint, hogy mi vár rám Forksba. Milyen lesz az új suli, és az új emberek. Biztos lesznek itt is elkényeztetett kis hercegnők, stréberek, profi sportolók, normálisak és persze helyes pasik:P Azon is sokat gondolkoztam, hogy anyáék mit csinálhatnak. Vajon hiányzom nekik? Vagy örülnek, hogy megszabadultak tőlem?Nem tudom, de már nem is érdekel. Mostantól csak a jövőre fogok koncentrálni.
A gép pár másodperc múlva landol. Egy apró rázkódást lehetett csak érezni a földet éréskor. Lassan én is leballagtam a lépcsőn azután a sok ember után. Szememmel keresgéltem jó öreg nagymamám arcát, de hiába, nem láttam sehol.Biztosan elől vár - gondoltam magamban. Nyugodt tempóban bementem a váró terembe hátha megpillantom, de semmi. Egy kicsit kezdtem ideges lenni. Hol lehet? Egy fiút pillantottam, meg aki épp most rohant be a főkapun egyenesen az érkező jártatokat kémleli. Nem álltam messze tőle így hallottam amint szidkozódik.
- A francba Eve meg fog ölni. Miért pont most kellett defektet kapnom. Ilyen nincs. - ostromolta magát a fiú. Egész helyes volt. A haja aranybarnás volt, a szemei gyönyörű zöldes árnyalatban pompáztak, és az a száj oh istenem. Állj! Emily mit csinálsz? Most jelenleg nem ezért vagy itt. Várjunk csak az előbb azt mondta,hogy Eve.Nem kellett sok idő ahhoz, hogy leessen mit is akar ez jelenteni. Na de jó, nagyi már megint felcsapott kerítőnőnek.- gondoltam és megforgattam a szemeimet. De ami tény az tény van ízlése az öregnekXD Lassan odaléptem a fiúhoz és barátságosan megszólítottam.
- Szia! Ne haragudj, de az előbb nem Eve Sanders nevét említetted?!- kérdeztem miközben megfigyeltem arcának minden szegletét. Tökéletes volt, maga az édenkert. És amikor lágy ajkait beszédre nyitottam megbódított édeskés, ellenállhatatlan lehellete.
- De igen. Mié....-akarta volna kérdezni, de ekkor a szeme felragyogott és a szája felfelé kerekedett.- Mond, hogy te vagy Emily.- kérlelte nagyon aranyosan.
- Én vagyok, személyesen.- mondtam mosolyogva. Volt valami ismerős ebben a fiúban. Ismerős, de még is ismeretlen.
- Hála az égnek meg vagy.- mondta lágy búgó hangján.- Azt hittem egyedül indultál el- folytatta. Volt egy percnyi néma csend, de nem kínos inkább kíváncsi csend. Mindketten egymás tekintetét lestük, egymás arcát vizsgáltuk. Én törtem meg ezt a szép pillanatot.
- Megtudhatnám kit is küldött a nagymamám magahelyett?- kérdeztem illedelmesen.
- Ohh persze, ne haragudj. A nevem Daniel Black, de szólíts nyugodtan Dannek- ajánlotta fel és kezetráztunk.
- Rendben. Te pedig Emnek. - mondtam kicsit megszeppenve.
- Mgtiszteltetés.- modta hízelegve és kezetcsókolt. Ettől teljesen elpirúltam. Hol él ő a 19. században? Na mindegy. Udvariasan elkérte a csomagjaimat és lassan elindultunk.
- Mennyi cuccot hoztál te. - mondta kicsit gúnyolódva, de engem cseppet sem sértett meg vele.
- Nem sokat, csak annyit amennyi kell- mondtam és elnevettem magam. Nem értem mit nyafog, hisz meg se kottyan neki ez a 3 bőrönd. - Lehet, hogy kicsit tényleg sok mindent hoztam- mondtam kuncogva.
- Nem lehet... hanem biztos - mondta. Erős és izmos volt, de egy idő után már neki is fejtörést okoznak ezek a nagy táskák.Ha a házhoz érünk ezt még meg köszönnöm nagyinak:P
Amikor kiértünk én azt hittem elakad a lélekzetem. Egy Hummer várt minket a járdánál.A lábam földbegyökrezett.
-Nem jössz? - kérdezte Dan.
-De.. csak.... ez a tiéd?!- kérdeztem.
- Aha.. ő az én picikém.-mondta és megpuszilta a kocsot.
- Nagyon jó járgány- ismertem el.
- Tudom.- mondta ellenállhatatlan félmosollyal.
Bedobta hátra a bőröndöket és beszálltunk. Mjadnem el felejtettem. Nem Forksba hanem Port Angeles-be száált le a gépünk. Gőzöm sincs miért hittem azt hogy Forksba, hosz az egy kis város. Oda nem építenének repteret.Forks kb. 20 percnyire volt Port Angeles-től. Gyorsan beértünk a városba, főleg Dan vezetésistílusával. Mindenki megbámulta a csodajárgányt.
- Látom nem sűrűn jársz ezzel a városba. - mondtam.
- Hát nem. - ismerte be.
- Hová megyünk?- kérdeztem kíváncsian. Mégis jobb ha tudja az ember hova visznek. A végén még elrabolnak vagy ilyesmi.
- Hát haza.- mondta. Nem értette miért kérdeztem ezt ezért újra feltettem csak kicst máshogy.
- Azt tudom. De hova? Helyileg.- kérdeztem.
- Jaa... a La Push-i tengerparton lakunk- mondta. Végre megvilágosodott. Hallelúja.
- Te is ott laksz? - kérdeztem.
- Igen, pár házzal arrébb.- mondta mosolyogva.
- Az jó- mondta és beleharaptam az ajkama, hogy leplezzem örömteli mosolyomat. - Tényleg a tengerparton lakunk? Ez tök jó.
- Igen az, főleg ilyenkor nyáron. Csak kimegyünk az ajtón és belecsobbanunk a tengerbe.- mondta mosolyogva és rám nézett. Tekintetünk összetalálkozott és nem is nagyon engedtük el egymásét. Olyan furcsa volt Dan. Nem hallottam tisztán a gondolatait, csak néha tudtam elcsípni valami kis gondolatfoszlányt. Igazából jó volt ez a csönd, de azonban fusztráló is.
- Jujj, de jó:D- mondtam rettentő boldogan.- Egyre jobban tetszik ez a hely. -jelentettem ki és Dan re mosolyogtam. dan megint azt az édes félmosolyát vette be amitőm mentem lehidalok.Várjunk csak hallok valamit.De jó most elkaptam egy gondolatot.
" Remélem miattam is"
Igen. Miattad is.- gondoltam magamba. Most mindketten átadtuk magunkat a gondolatainknak és néma csendben ültünk. Én a tájat lestem, míg Dan az utat figyelte.Nagyon furdalt a kíváncsiság, hogy vajon miért nem hallom Dan gondolatait. Néha hallom, néha nem. Olyan furcsa ez az egész.Igazából nagyon jó volt a nyugalom. Dan valahogy nagyon vonzott. Olyan édes amikor gondolkozik valamin.Biztos azért kedvelem ennyire, mert nem hallom jól a gondolatait. De nem, ha hallanám szerintem akkor is bejönne.Végre megérkeztünk. Gyönyörű volt a táj. Pont olyan, mint amilyenre emlékeztem kiskoromból.A tenger tényleg csak pár méterre volt. Egy erdő el mellettünk. Azon az úton jöttünk most is. Mikor kocsival száguldottunk nem sokat láttam az erdőből, de bőven lesz még időm megnézni. A házak 10-20 méterekre álltak egymástól. A miénk volt legmesszebb a többiekétől és a legközelebb az erdőhöz. A tengerpart homokos volt. Valami megint beugrott kiskoromból. Sokat játszottam itt egy fiúval. De az már régen volt, ki emlékszik már rá.
Kiszálltunk a kocsiból és a ház felé indultam. Addig Dan kivette acsomagtartóból a cuccaimat. A ház lépcsőjéről kedves nagymamám trappolt le.
- Emily ... Drága Emilym. Örül a szívem, hogy lát.- mondta és megölelt. - De rég láttalak, hogy megnőttél- csodálkozott jó öreg nagymamám.Őszintén szólva gőzöm sincs hány éves lehet a szipirtyó, de az biztos, hogy minél öregebb annál jobban imádom.
- Szia nagyi! Annyira hiányoztál. Hát igen. Miért mit hittél, hogy ennyi idősen is az a pici tündérke maradok.- mondtam nevetve és én is megöleltem.Nagyi eltolt magától és rám nézett.
- Mennyi idős is vagy kedveském?- kérdezte. Látszik, szenilis az öregXD vagy csak megint játssza a kerítőnő szerepét.
- Ajj nagyi, hát ezt se tudod.
- Bocs drágám, de úgy repülnek az idők.- mondta huncut mosolyával.Dan halkan kuncogott miközben becsukta a csomagtartót.
- 17 vagyok.- mondta büszkefejjel:P
- Azta. Már kész nővé csperedtél.- mondta nagyi. Én erre csak elpirultam. A szemem sarkából láttam, hogy Dan méregetve néz.Erre mégjobban elpirultam. Dan megfogta a bőröndöket és bevitte őket a házba. Végre kettesben maradtunk.
- Na jó, hogy Dan ment eléd és nem én?- kérdezte szaftos pletykára éhezve.
- Félig igen, félig nem - mondtam.
- Olyan helyes fiú lett. - mondta és elindultunk be a házba.Kikerekedett szemmel néztem nagyira.Mint egy tini lány úgy viselkedik.
- Mikre nem figyelsz te..- mondtam felhúzott szemöldökve, de mosolyogva.
- Miért .. te nem vetted észre?!- nézett rám értetlenkedve.
- Nem.. mivel nem ismerem.- mondtam.
- Na ezt nem hittem volna...- mondta szomorúan.
- Mit?
- Hogy elfelejted a gyerekkori legjobb barátodat.- mondta és besietett a házba.
*********************************************
A nevem Emily Sanders.17 éves vagyok.Az életem nemrég gyökerestül megváltozott, igaz már előtte se volt átlagos.Sose voltam átlagos gyerek. Telepata vagyok mióta az eszemet tudom.Bárkinek hallom a gondolatát, olykor képeket is látok.A szüleim sajnos nem nagyon tudták elviselni a képességemet, ezért megtanultam egy kicsit kontrollálni. Család, barátok,tanárok fejébe nem hallgatok, igaz ez elég nehéz.Általában a fülemben bömböltetem egész nap a zenét a zenét, hogy ne tudjak figyelni az elkényeztetett libák és beképzelt pasik gondolataira.Régen amikor még a szüleimmel laktam minden nap azon kellett erőlködnöm, hogy véletlen se halljam meg a gondolataikat.Nem azért mert rám parancsolták, hanem azért, mert nem érdekelt milyen szörnyű mutánsnak tartanak.Sose voltak kedvesek hozzám, mindig is én voltam a fekete bárány a családban.Amikor az "egész" család elment vakációzni, engem kidobtak a nagyinál és ők mentek. Engem ez igazából nem is agyon zavart, mert egyedül Eve, a nagymamám értett meg igazán.Régen ő is telepata volt, de miután meghalt a nagypapa olyan sokk érte, hogy elveszett a képessége.Az eddigi életemet nagyon megnehezítette ez a képesség. Az iskolában elég nehezen illeszkedtem be, mindenki őrültnek tartott vagy bolondak nézett. A titkomat igazából senki se tudta, csak sejthették, hogy valami nem kóser velem. Másodéves gimnazista voltam amikor elszakadt nálam a cérna.Volt egy kisebb balesetem, de a szüleim mit sem törődtek velem. Halló hát ilyen egy szülő??? Nem hiszem. Ameddig otthon lábadoztam, titokban összepakoltam a cuccaimat, megvettem a repülő jegyemet és szóltam a nagyinak a történtekről.Végre kész voltam mindennel, teljesen egészséges voltam így a szüleim és a testvéreim elé álltam.Megmondtam, hogy elköltözöm és nem jövök vissza soha. Őszintén szólva elég jól fogadták, de persze mit is vártam. Apám kitagadott és azt mondta, hogy soha többé nem akar látni.Ez az érzés kölcsönös volt. Most, hogy mindent lerendeztem boldogan indultam a repülőtérre.Most éppen a repülőn ülök és azon agyalok vajon milyen élet vár ott rám. Azt tudom ,hogy jobb, mint itt, de vajon milyen. Nagyit szerencsére nem zavarja a képességem, úgyhogy nem kell kordában tartanom majd. Egyesek áldásnak, mások átoknak tartják. Én nekem eddig az utóbbi volt. Lassan megérkezek Forksba. Forks egy kisváros. Majdnem mindig esik az eső és borult az ég. A lakossága hát... mit is mondjak...4432 fő. Végre egy kis nyugi:P Nagyi azt mondta kijön elém kocsival a reptérre. Már csak 1 óra volt hátra az útból. A fejemet hátradöntöttem a széktámlájának, bedugtam a fülembe a fülhallgatómat amiben épp az egyik kedvenc számom szólt. A szememet szép lassan lehunytam és csak a zene hangos lüktetésére figyeltem. Az agyam azon gondolkozott megint, hogy mi vár rám Forksba. Milyen lesz az új suli, és az új emberek. Biztos lesznek itt is elkényeztetett kis hercegnők, stréberek, profi sportolók, normálisak és persze helyes pasik:P Azon is sokat gondolkoztam, hogy anyáék mit csinálhatnak. Vajon hiányzom nekik? Vagy örülnek, hogy megszabadultak tőlem?Nem tudom, de már nem is érdekel. Mostantól csak a jövőre fogok koncentrálni.
A gép pár másodperc múlva landol. Egy apró rázkódást lehetett csak érezni a földet éréskor. Lassan én is leballagtam a lépcsőn azután a sok ember után. Szememmel keresgéltem jó öreg nagymamám arcát, de hiába, nem láttam sehol.Biztosan elől vár - gondoltam magamban. Nyugodt tempóban bementem a váró terembe hátha megpillantom, de semmi. Egy kicsit kezdtem ideges lenni. Hol lehet? Egy fiút pillantottam, meg aki épp most rohant be a főkapun egyenesen az érkező jártatokat kémleli. Nem álltam messze tőle így hallottam amint szidkozódik.
- A francba Eve meg fog ölni. Miért pont most kellett defektet kapnom. Ilyen nincs. - ostromolta magát a fiú. Egész helyes volt. A haja aranybarnás volt, a szemei gyönyörű zöldes árnyalatban pompáztak, és az a száj oh istenem. Állj! Emily mit csinálsz? Most jelenleg nem ezért vagy itt. Várjunk csak az előbb azt mondta,hogy Eve.Nem kellett sok idő ahhoz, hogy leessen mit is akar ez jelenteni. Na de jó, nagyi már megint felcsapott kerítőnőnek.- gondoltam és megforgattam a szemeimet. De ami tény az tény van ízlése az öregnekXD Lassan odaléptem a fiúhoz és barátságosan megszólítottam.
- Szia! Ne haragudj, de az előbb nem Eve Sanders nevét említetted?!- kérdeztem miközben megfigyeltem arcának minden szegletét. Tökéletes volt, maga az édenkert. És amikor lágy ajkait beszédre nyitottam megbódított édeskés, ellenállhatatlan lehellete.
- De igen. Mié....-akarta volna kérdezni, de ekkor a szeme felragyogott és a szája felfelé kerekedett.- Mond, hogy te vagy Emily.- kérlelte nagyon aranyosan.
- Én vagyok, személyesen.- mondtam mosolyogva. Volt valami ismerős ebben a fiúban. Ismerős, de még is ismeretlen.
- Hála az égnek meg vagy.- mondta lágy búgó hangján.- Azt hittem egyedül indultál el- folytatta. Volt egy percnyi néma csend, de nem kínos inkább kíváncsi csend. Mindketten egymás tekintetét lestük, egymás arcát vizsgáltuk. Én törtem meg ezt a szép pillanatot.
- Megtudhatnám kit is küldött a nagymamám magahelyett?- kérdeztem illedelmesen.
- Ohh persze, ne haragudj. A nevem Daniel Black, de szólíts nyugodtan Dannek- ajánlotta fel és kezetráztunk.
- Rendben. Te pedig Emnek. - mondtam kicsit megszeppenve.
- Mgtiszteltetés.- modta hízelegve és kezetcsókolt. Ettől teljesen elpirúltam. Hol él ő a 19. században? Na mindegy. Udvariasan elkérte a csomagjaimat és lassan elindultunk.
- Mennyi cuccot hoztál te. - mondta kicsit gúnyolódva, de engem cseppet sem sértett meg vele.
- Nem sokat, csak annyit amennyi kell- mondtam és elnevettem magam. Nem értem mit nyafog, hisz meg se kottyan neki ez a 3 bőrönd. - Lehet, hogy kicsit tényleg sok mindent hoztam- mondtam kuncogva.
- Nem lehet... hanem biztos - mondta. Erős és izmos volt, de egy idő után már neki is fejtörést okoznak ezek a nagy táskák.Ha a házhoz érünk ezt még meg köszönnöm nagyinak:P
Amikor kiértünk én azt hittem elakad a lélekzetem. Egy Hummer várt minket a járdánál.A lábam földbegyökrezett.
-Nem jössz? - kérdezte Dan.
-De.. csak.... ez a tiéd?!- kérdeztem.
- Aha.. ő az én picikém.-mondta és megpuszilta a kocsot.
- Nagyon jó járgány- ismertem el.
- Tudom.- mondta ellenállhatatlan félmosollyal.
Bedobta hátra a bőröndöket és beszálltunk. Mjadnem el felejtettem. Nem Forksba hanem Port Angeles-be száált le a gépünk. Gőzöm sincs miért hittem azt hogy Forksba, hosz az egy kis város. Oda nem építenének repteret.Forks kb. 20 percnyire volt Port Angeles-től. Gyorsan beértünk a városba, főleg Dan vezetésistílusával. Mindenki megbámulta a csodajárgányt.
- Látom nem sűrűn jársz ezzel a városba. - mondtam.
- Hát nem. - ismerte be.
- Hová megyünk?- kérdeztem kíváncsian. Mégis jobb ha tudja az ember hova visznek. A végén még elrabolnak vagy ilyesmi.
- Hát haza.- mondta. Nem értette miért kérdeztem ezt ezért újra feltettem csak kicst máshogy.
- Azt tudom. De hova? Helyileg.- kérdeztem.
- Jaa... a La Push-i tengerparton lakunk- mondta. Végre megvilágosodott. Hallelúja.
- Te is ott laksz? - kérdeztem.
- Igen, pár házzal arrébb.- mondta mosolyogva.
- Az jó- mondta és beleharaptam az ajkama, hogy leplezzem örömteli mosolyomat. - Tényleg a tengerparton lakunk? Ez tök jó.
- Igen az, főleg ilyenkor nyáron. Csak kimegyünk az ajtón és belecsobbanunk a tengerbe.- mondta mosolyogva és rám nézett. Tekintetünk összetalálkozott és nem is nagyon engedtük el egymásét. Olyan furcsa volt Dan. Nem hallottam tisztán a gondolatait, csak néha tudtam elcsípni valami kis gondolatfoszlányt. Igazából jó volt ez a csönd, de azonban fusztráló is.
- Jujj, de jó:D- mondtam rettentő boldogan.- Egyre jobban tetszik ez a hely. -jelentettem ki és Dan re mosolyogtam. dan megint azt az édes félmosolyát vette be amitőm mentem lehidalok.Várjunk csak hallok valamit.De jó most elkaptam egy gondolatot.
" Remélem miattam is"
Igen. Miattad is.- gondoltam magamba. Most mindketten átadtuk magunkat a gondolatainknak és néma csendben ültünk. Én a tájat lestem, míg Dan az utat figyelte.Nagyon furdalt a kíváncsiság, hogy vajon miért nem hallom Dan gondolatait. Néha hallom, néha nem. Olyan furcsa ez az egész.Igazából nagyon jó volt a nyugalom. Dan valahogy nagyon vonzott. Olyan édes amikor gondolkozik valamin.Biztos azért kedvelem ennyire, mert nem hallom jól a gondolatait. De nem, ha hallanám szerintem akkor is bejönne.Végre megérkeztünk. Gyönyörű volt a táj. Pont olyan, mint amilyenre emlékeztem kiskoromból.A tenger tényleg csak pár méterre volt. Egy erdő el mellettünk. Azon az úton jöttünk most is. Mikor kocsival száguldottunk nem sokat láttam az erdőből, de bőven lesz még időm megnézni. A házak 10-20 méterekre álltak egymástól. A miénk volt legmesszebb a többiekétől és a legközelebb az erdőhöz. A tengerpart homokos volt. Valami megint beugrott kiskoromból. Sokat játszottam itt egy fiúval. De az már régen volt, ki emlékszik már rá.
Kiszálltunk a kocsiból és a ház felé indultam. Addig Dan kivette acsomagtartóból a cuccaimat. A ház lépcsőjéről kedves nagymamám trappolt le.
- Emily ... Drága Emilym. Örül a szívem, hogy lát.- mondta és megölelt. - De rég láttalak, hogy megnőttél- csodálkozott jó öreg nagymamám.Őszintén szólva gőzöm sincs hány éves lehet a szipirtyó, de az biztos, hogy minél öregebb annál jobban imádom.
- Szia nagyi! Annyira hiányoztál. Hát igen. Miért mit hittél, hogy ennyi idősen is az a pici tündérke maradok.- mondtam nevetve és én is megöleltem.Nagyi eltolt magától és rám nézett.
- Mennyi idős is vagy kedveském?- kérdezte. Látszik, szenilis az öregXD vagy csak megint játssza a kerítőnő szerepét.
- Ajj nagyi, hát ezt se tudod.
- Bocs drágám, de úgy repülnek az idők.- mondta huncut mosolyával.Dan halkan kuncogott miközben becsukta a csomagtartót.
- 17 vagyok.- mondta büszkefejjel:P
- Azta. Már kész nővé csperedtél.- mondta nagyi. Én erre csak elpirultam. A szemem sarkából láttam, hogy Dan méregetve néz.Erre mégjobban elpirultam. Dan megfogta a bőröndöket és bevitte őket a házba. Végre kettesben maradtunk.
- Na jó, hogy Dan ment eléd és nem én?- kérdezte szaftos pletykára éhezve.
- Félig igen, félig nem - mondtam.
- Olyan helyes fiú lett. - mondta és elindultunk be a házba.Kikerekedett szemmel néztem nagyira.Mint egy tini lány úgy viselkedik.
- Mikre nem figyelsz te..- mondtam felhúzott szemöldökve, de mosolyogva.
- Miért .. te nem vetted észre?!- nézett rám értetlenkedve.
- Nem.. mivel nem ismerem.- mondtam.
- Na ezt nem hittem volna...- mondta szomorúan.
- Mit?
- Hogy elfelejted a gyerekkori legjobb barátodat.- mondta és besietett a házba.
2010. augusztus 11., szerda
Bevezető
Sziasztok!!!
Mint látjátok csináltam egy új blogot és egy új sztorit.A szereplői Emily aki telepata vagyis gondolat olvasó, Dan aki Nessi és Jake fia, Courtney aki Dan tesója vagyis ő is Nessi és Jake gyermeke.A két testvérnek ugyanúgy vannak különleges képességeik.Dan örökölte a farkas vér vonalat és a vámpír vér vonalat + az emberi vér vonalat is, míg Courtney csak a vámpír - és az emberi vér vonalat örökölte. A másik ilyen főbb szereplő lesz még Michael a vámpír akinek az a képessége, hogy ha valakit megcsókol kiszívja az élet erejét.A másik lesz Senna a boszorkány akinek a nevében is benne van, hogy miXD A többi szereplő mint azt észre vehettétek a Twilight Saga-ból lesznek a segítségemre.Ez a történet igazából lehetne egy twilight folytatás is, mert a szereplők nagy része ugyan az.Még hozok egy két új szereplőt is akit még én se döntöttem el milyen szerepük lesz a történetben, de majd kitalálom.A képességek a családnál ugyanazok maradnak.Edward gondolatolvasó ( aminek majd a későbbiekben nagy haszna lesz, mert Emilyvel összelesznek hangolva és ez néha segíthet is.)Alice a jövőt látja, Jasper hangulat irányítás, Bella pajzs, Nessi gondolat kivetítés, és Volturinál is maradnak az erők.A farkasoknál sem lesz semmi változás kivéve pár apróságot.Most, hogy ezt részleteztem, hogy kicsit jobban megértsétek hozom is a rövid előzetest.
***********************************************
Emily Sanders élete sosem volt egyszerű.Telepatának született és ez hiába volt áldás, neki leginkább csak átok volt.A szülei és a testvérei sosem szerették ezt a képességét.Kis korában sokszor odasózták a nagymamának, hogy ne keljen velük utaznia külföldre.Egyedül a Eve, a nagymamája értette meg igazán őt, mert régen ő is telepata volt. Ha a vér vonalba visszamegyünk rengeteg Telepata volt ,de most már csak a kevesek egyike volt Emily.Másodéves gimnazista volt amikor betelt nála a pohár.A szülei semmibe vették, nem is foglalkoztak vele.Ekkor eldöntötte, hogy a nagymamájához költözik Forksba.Ez minden bizonnyal Emily legjobb döntése volt.Ezek után a szülei kitagadták azt mondták nem soha többé nem akarják látni.Ez az érzés kölcsönös volt.Amikor végre új otthonába lesz, szakadnak a régi sebek és itt teljes lesz az élete.Különleges suli, új- és régi barátok, szerelem és sok-sok bonyodalom.A Cullen családhoz és a farkasokhoz való ragaszkodása segít neki túllépni ezt a válságos állapotot.Ha érdekel Emily élete és a sok-sok kaland amit át él, kövesd a blogom és a titkok fényrederülnek.
********************************************
Remélem tetszett a kis ízelítő:P Nemsokára hozom az első fejit.
Puzsii: Lana
Mint látjátok csináltam egy új blogot és egy új sztorit.A szereplői Emily aki telepata vagyis gondolat olvasó, Dan aki Nessi és Jake fia, Courtney aki Dan tesója vagyis ő is Nessi és Jake gyermeke.A két testvérnek ugyanúgy vannak különleges képességeik.Dan örökölte a farkas vér vonalat és a vámpír vér vonalat + az emberi vér vonalat is, míg Courtney csak a vámpír - és az emberi vér vonalat örökölte. A másik ilyen főbb szereplő lesz még Michael a vámpír akinek az a képessége, hogy ha valakit megcsókol kiszívja az élet erejét.A másik lesz Senna a boszorkány akinek a nevében is benne van, hogy miXD A többi szereplő mint azt észre vehettétek a Twilight Saga-ból lesznek a segítségemre.Ez a történet igazából lehetne egy twilight folytatás is, mert a szereplők nagy része ugyan az.Még hozok egy két új szereplőt is akit még én se döntöttem el milyen szerepük lesz a történetben, de majd kitalálom.A képességek a családnál ugyanazok maradnak.Edward gondolatolvasó ( aminek majd a későbbiekben nagy haszna lesz, mert Emilyvel összelesznek hangolva és ez néha segíthet is.)Alice a jövőt látja, Jasper hangulat irányítás, Bella pajzs, Nessi gondolat kivetítés, és Volturinál is maradnak az erők.A farkasoknál sem lesz semmi változás kivéve pár apróságot.Most, hogy ezt részleteztem, hogy kicsit jobban megértsétek hozom is a rövid előzetest.
***********************************************
Emily Sanders élete sosem volt egyszerű.Telepatának született és ez hiába volt áldás, neki leginkább csak átok volt.A szülei és a testvérei sosem szerették ezt a képességét.Kis korában sokszor odasózták a nagymamának, hogy ne keljen velük utaznia külföldre.Egyedül a Eve, a nagymamája értette meg igazán őt, mert régen ő is telepata volt. Ha a vér vonalba visszamegyünk rengeteg Telepata volt ,de most már csak a kevesek egyike volt Emily.Másodéves gimnazista volt amikor betelt nála a pohár.A szülei semmibe vették, nem is foglalkoztak vele.Ekkor eldöntötte, hogy a nagymamájához költözik Forksba.Ez minden bizonnyal Emily legjobb döntése volt.Ezek után a szülei kitagadták azt mondták nem soha többé nem akarják látni.Ez az érzés kölcsönös volt.Amikor végre új otthonába lesz, szakadnak a régi sebek és itt teljes lesz az élete.Különleges suli, új- és régi barátok, szerelem és sok-sok bonyodalom.A Cullen családhoz és a farkasokhoz való ragaszkodása segít neki túllépni ezt a válságos állapotot.Ha érdekel Emily élete és a sok-sok kaland amit át él, kövesd a blogom és a titkok fényrederülnek.
********************************************
Remélem tetszett a kis ízelítő:P Nemsokára hozom az első fejit.
Puzsii: Lana
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)