3. fejezet - Farkaskaland

Sziasztok:D Hát itt is lenne a következő rész:) Most ez sem lett olyan hosszú, de csak azért, mert vagy ma vagy holnap teszem fel a kövit.Elvileg ez és a kövi rész egybe lett volna, de inkább meghosszabbítottam ezt a részt és így normálisan tudom hozni Emily első, izgalmas napját a suliban. Remélem tetszik:) Jó olvasást.És ne feledjétek.a komikat::P
Puszi: Lana


 Mivel annyira fáradt nem voltam, hogy elbírjak aludni, ezért megkértem Dant, hogy meséljen erről a farkasos, vámpíros dologról.

- Hát tudod ez egy egy örökletes dolog, és mivel apa farkas ezt tőle örököltem.Régen nem minden falka tagnak adatott meg, hogy farkas legyen, de most, hogy ennyire elszaporodott velünk a Cullen klán, ezért most már mindenki az.- én árgus szemekkel figyeltem minden egyes szavát.- Amikor farkas alakban vagyunk mindenkinek más színű a bundája. Csak gondolatban tudunk beszélni egymással, ami azért elég idegesítő főleg ha valaki szerelméről fantáziál.- nevette el magát és én is vele nevettem.- Rettentően gyorsan futunk. Egyébként ezt szeretem a legjobban abban hogy farkas vagyok, hogy csak úgy szárnyalok futás közben, de ez a vámpír génemnél is így mivel ott is nagyon gyorsan futok.-mondta miközben a lábammal játszott.- A vámpír génjeimet anyától örököltem. Nekem nem adatott meg, hogy legyen képességem, vagyis eddig még nem mutatkozott meg, de anya szerint már az is egy nagy csoda, hogy én az vagyok ami.- mondta és rám mosolygott.

- Ez tök jó lehet. Nagyon irigyellek a gyorsaság  szempontból. Imádok száguldozni, az a szenvedélyem.- mondtam izgatottan. Teljesen felpörgetett Dan sztorija,m ár egyáltalán nem voltam fáradt. Olyan jó lehet neki, hogy átalakulhat farkassá és még vámpír is. Én meg csak egy fránya gondolat olvasó vagyok. Hozzá képest egy kis porszem vagyok. Dan zökkentett ki a gondolat folyamomból.Még most is nehéz megszoknom, hogy nem mindig hallom a gondolatait.

- Mesélnél egy kicsit részletesebben a képességedről?!- kérdezte kíváncsi buja tekintetével. Nem tudok betelni gyönyörű szemeivel.Egyszerűen megbabonáznak, mintha csak hívogatnának. Megint csak Dan zökkentett ki.

Em?!- nézett rám várakozóan.

- Ó.. ja ...persze, máris.- mondtam kicsit kábán.- Ezt úgy kell elképzelni, mintha egy filmet vetítenének le az agyadban.Van, hogy képeket is látok, de olyan is van,hogy csak simán hallom mit gondol a másik. Ha valakit már jobban ismerek azt elég messziről is meghallom ha rá koncentrálok. Még sose volt olyan, hogy nem hallottam volna egy bizonyos ember  gondolatát, kivéve nálad. Neked csak nagyon néha hallom, de a legtöbb esetben kong az ürességtől az agyad.- mondtam nevetve.

- Értem már. Olyan izgalmas lehet az emberek minden gondolatát hallani. Legmélyebb álmaikat, titkaikat is tudod pedig meg sem erőlteted magad.- mondta csodálattal. Úgy tűnik nagyon bejön neki a képességem. Cserélhetünk ha akar,de én járnék jobban, mert se hallaná a gondolataimat pedig szerintem azokra kíváncsiXD

- Néha igen, néha nem. Nagyon sokszor megfájdul a fejem és a rosszullét kerülget. Egyszer olyan is volt, hogy a suli folyosóján elájultam, mert már nem bírtam tovább.- mondtam az esetre visszaemlékezve. Elég szar érzés volt.

- Hűűű... az kemény lehetett.- mondta együtt érzően és közben az arcomat fürkészte.

- Ja, az volt. A többiek elmondása szerint fél órát feküdtem a padlón élet jelek nélkül. Pedig tudom, hogy nem haltam meg mert hallottam a hangjukat a fejem felett és a doki hangját is.Amikor felébredtem az egész suli körülöttem állt. Így is próbáltam beilleszkedni ezzel a képességgel, ami lég nehéz volt, de akkor csak azt mondtak: "visszatértél a halálból". - mondtam elváltoztatott félelmetes hangon, hogy egy kicsit megijedjen , de sajnos nem jött össze , mert elnevettem magam.- Nem volt kellemes ez után, mert mindenki bolondnak tartott, de ők azt nem tudták, hogy én meg leszartam. Már megszoktam, hogy nem néznek embernek.- mondtam váll rángatva.

- Sajnálom -mondta együttérzően. Olyan aranyos volt. Jól esett kiönteni valakinek a lelkemet.- Úgy látom most már jobban vagy.Akkor .... ha van kedved körbevezetnélek La Push-ban. - Ajánlotta fel.

- Rendben. Az nagyon jó lenne.- mondtam mosolyogva.Nagy nehezem felkeltünk a kanapéról és kiballagtunk az ajtón. A zár kattant egyet utána Dan felém fordult és kezembe nyomta a kulcsot.

- Ez mától a tied.- mondta.Éljen!!!!! Hivatalosan is otthon vagyok. Már alig várom, hogy megismerkedjek a többiekkel.Azt se tudom mit ordítsak ki a világnak örömömben, de inkább türtőztetem magam mielőtt hülyének néznek.- Hová szeretnél menni először?!- kérdezte Dan.

- Nem tudom, te vagy az idegen vezető.- mondtam ártatlanul.

- Ja tényleg.Akkor azt kérdezem, hogy szeretnél utazni? Gyalog, emberi tempóban, vagy vámpír gyorsasággal vagy pedig farkason szeretnél lovagolni?!- tudakolta.Lovagolni?! Oké ha most olyan lennék mint a fiúk akkor félreérteném, de nem fogomXD

- Szeretnélek farkas alakban látni, úgyhogy az utolsó lehetőséget választom.-mondtam ki a végső döntést.

Rendben.Öhm.... volna itt egy apróság amire szeretnélek figyelmeztetni. Amikor visszaváltozom, emberi alakba, teljesen meztelen leszek. Vagyis ..hát nem biztos, mert most teszteljük a fiúkkal, hogy lehetne ezt a kényes dolgot megoldani...- mondta talpig elvörösödve. Én is teljesen elpirultam.

- Köszi, hogy szóltál.-mondtam. Dan már el is tűnt a bokrok között. Amikor újra előjött a bokrok sűrűjéből egy hatalmas barnás, rozsdás színű farkas állt előttem.Leírhatatlan volt a látvány.Bundája sűrű, puha, édes kis fülei felfelé álltak.Amint belenéztem zöldeskék szemébe tudtam, hogy ő az és nem már. Ha nem mondta volna, hogy farkas és véletlen találkoztunk volna miközben ő ebben az alakban pásztázza az erdőt, akkor is felismertem volna.

- Wow...te... aztán hatalmas vagy.-mondtam és nyeltem egy nagyot.

-" Hát igen.Ez is egy farkas tulajdonság."- nem tudtam mire vélni, hogy hallom a gondolatait, de aztán beugrott.

- Úgy tűnik farkas alakban hallak. Biztos azért mert nem tudok a farkas telepátián kívül más hogy beszélni. De ez akkor is különös.-mondtam elgondolkodva.

- "Csúcs. Most akkor meg kell válogatnom mire gondolok a közeledben."- mondta kajánul. Lefeküdt a lábam elé és a hátára nézett.- " Ülj fel."- üzente gondolatban. Egy kicsit haboztam, mert nem tudom mire is számítsak, de aztán beadtam a derekam. Felültem DanDan olyan gyorsan futott, hogy a körülöttünk lévő fák elmosódtak. A hideg levegő az arcomat csapkodta.A szememet szúrta a csípős szél, de nem akartam becsukni. Hiába volt nagyon meleg, most mégis libabőrös lettem. Hirtelen elkapott a rosszullét és a hányinger ami elég rosszkor jött.

- Dan... suttogtam, mert biztos voltam benne, hogy meghallja és azért is, mert ha többet beszélek tuti, hogy valami kijön a számon.Dan lassított, majd szép lassan megállt.

- Minden rendben?- kérdezte aggódó farkas fejével.Nyeltem egy nagyot, hogy megbírjak szólalni.

- Nem igazán. Nagyon hányingerem van.- panaszoltam a bajomat.Dan lassan lefeküdt a földre és közben magyarázott.

- Bocsi. Kicsit gyorsan mentem... meg hát neked ez volt az első ilyen utazásod. Fogadok, hogy nem csuktad be a szemed.- mondta és már vízszintesen is volt.

- Még szép, hogy nem,...de ...ezt még meg kell szoknom.- mondtam és óvatosan lemásztam róla. Dan elrohant a bokrok közé, én pedig leültem a földre és a fejemet a lábaim közé tettem és mély levegőt vettem szép lassan, egyenletesen.Gallyak ropogását hallottam meg, ezért lassan felemeltem a fejemet.Még mindig homályosan láttam és nagyon szédültem, de a lélegzetem is elállt mikor megláttam Dant.Csak egy gatya volt rajta. Olyan fantasztikusan szexi volt. Izmos felsőtestén minden kocka látható volt.Beleszédültem a látványba, de Dan még időben megtartott.Biztosan látta, hogy bámulom, mert kicsit elpirult és édesen elmosolyodott.

- Jobban vagy?!-kérdezte miközben arca pár centire volt az enyémtől.A szívem hevesen kalimpált a helyén.Áll le kicsi szívem, mert a végén még elárulsz!! szóltam magamra.

- Igen... egy kicsit.- mondtam elpirulva, mert csak most láttam meg milyen közel van egymáshoz a testünk. Valami arra invitált, hogy érjek hozzá, hogy simítsam meg a kockáit. Emily türtőztesd magad!!! szóltam magamra.

- Úgy látom ez egy kicsit nekem is köszönhető.- mondta kedvenc mosolyommal. Nem tudtam rá mit felelni, de szerintem arcom elárult, mert éreztem ahogy tüzel.- Tudsz jönni?- kérdezte és lassan, de biztosan talpra állított.

- Igen.. szerintem menni fog.- mondtam, de ekkor megint megszédültem. Dan megfogta a derekamat, hogy megtartson.- Gondolom, akkor innen már gyalog megyünk.- mondtam, de inkább kérdésnek hangzott.

- Igen, már nincs messze.- mondta.

Az erdő csodálatos volt.Itt-ott fénysugarak bújtak, be a zöldellő lombok között, hogy életet leheljenek a talajon megbúvó kis növényekbe.A fák ágain mókusok szaladgáltak és madarak csicseregtek.Néhol egy-egy apró fészket is látni lehetett amiben kis fiókák várták a mamitól a mai ebédet. Egy eltévedt őzet is láttunk, amin épp valami finomságot keres. Olyan békés és nyugodt volt itt minden.Aztán elkapott valami ismerős érzés, mintha már jártam volna itt.Az egyik fába bele volt vésve az én nevem és Dané, de nem szívecskébe hanem csak úgy.

- Dan...- kezdtem.

-Igen ?!- nézett rám kíváncsian. Persze most nem tudok a gondolatában olvasni.Remek.Na mind1. valahol el kell kezdeni.

- Régen...amikor még kicsik voltunk... valamikor...nem jártunk mi már itt?!- kérdeztem és már nagyon kíváncsi voltam a válaszra. Már egészen biztos voltam benne, hogy jártam itt, mert megismertem az ösvényt.
Dan szélesen elvigyorodott és a szép fehér fogait kivillantotta.Már tudtam is a választ.

- De igen. Egyszer Eve beakart minket fogni házimunkára, de mi...- végig se bírta mondani, mert egyből beugrott mi történt és közbe vágtam.

- Megszöktünk- vágtuk rá egyszerre. Erre mindketten elnevettük magunkat.Hát persze, hogy is felejthettem el.Csak mentünk az erdőbe nem sejtve hova és itt lyukadtunk ki. Attól a naptól fogva az volt a mi helyünk.Pár perc múlva oda is értünk. A kilátás....csodálatos volt. Elmondhatatlan szépség tárult újra elém. A tenger csodaszép színe megbabonázott. Egész La Push-t lehetett látni.Lassacskán visszatértek a géri emlékeim. A Dannel töltött szép pillanatok. Nem emlékszem olyan sok mindenre, de nagyon sokat voltunk együtt.Rengeteget játszottunk, építettünk homok várat, fürödtünk a tengerben. Jó volt visszaemlékezni. Nem csak akkor szerettem itt lenni, hanem most is. A nap további részét Dannel töltöttem. Rengeteg mindent megmutatott még. Egész nap csak beszélgettünk.Leginkább arról,, hogy mi történt velünk az elmúlt 13-14 évben. Dan még mesélt pár dolgot. Elsorolta az egész családot és a farkasokat is.Azt mondta nem sokára majd találkozom velük.